~Emili~ - Emili, eljönnél velem ma esete valahová? - kérdezi.Most ez a valóság vagy csak képzelem?!
Úristen! Egy fiú - ráadásul nem is akaárki - elhívott randazni!?!
- Zelo és Fafa is ott lesznek. - jegyzi meg.
A lelkesedésemet mintha elfújták volna.
A szemközti falat bámulom, miközben gondolkozom.
Ez most valami olyasmi, hogy Zelo nem mert kettesben lenni Francival és ezért, hogy ne unatkozzon menjek én is? Na azt el lehet felejteni!
Dühösen felpattantam.
- Bocs, de most mennem kell! - motyogtam dühösen rá sem nézve, majd az öltözőbe mentem.
- Mi történt? - ront be Fafa.
- Maradjunk annyiban, hogy nem leszek egy kellék! - morogtam, miközben gyorsan átöltöztem és bepakoltam a táskámba.
- Bővebben? - kérdezi.
- Majd elmondom, csak most... had menjek el innen! - mondom, majd dühösen kicsapom az ajtót.
Jong Up előttem állt, de nem érdekelt kikerültem. - Szia Zelo! - köszöntem el, de nem fordultam meg.
Egyenesen kimentem a teremből, majd az épületből.
Megcsörrent a telefonom.
- Igen? - suttogtam.
- Ne rohanj már úgy légyszíves! Várj meg! - hallottam meg Jong Up hangját, mire csak jobban gyorsítottam.
Felugrottam egy buszra, vettem jegyet és azért könyörögtem, hogy ne érjen utol.
- Legyen szíves sietni és hgyja csak a visszajárót! - mondtam a buszsofőrnek, mikor megláttam Jong Upot.
Az ajtók pont előtte zárodtak be. Farkas szemet nézetm vele, majd elindultunk.
Jó lenne, ha tudnám merre megy ez a busz.
- Elnézést, megáll a busz valamelyik nagyobb áruháznál? - kérdeztem a sofőrtől a következő megállónál.
- Nem, kisasszony. Már csak a végállomás van hátra.
- Köszönöm - sóhajtottam.
Szuper most még el is tévedek.
Körülbelül öt perc múlva megállt a busz és kénytelen voltam leszállni.
És innen merre?
Tanácstalanul néztem körbe. Már nem voltam a belvárosban.
Nem volt mit tenni, tárcsáztam Francit. De aztán ki is nyomtam, mivel eszembe jutott, hogy valószínüleg már a randiján van. Kinga még beteg és ugyanúgy nem ismeri Pestet mint én, úgyhogy maradt Jong Up...
- Akárki is az most nincs sok kedvem beszélgetni, úgyhogy gyorsan! - morogta a telefonba.
- Bocs, hogy zavartalak... - mondtam dühösen, majd ki is nyomtam.
- Emili? - kérdezte valaki, mire megfordultam.
Egy volt általános iskolai évfolyam társam volt.
- Gergő, hát te? - mosolyogtam rá.
- Éppen edzésre igyekszem. Te miért álldogálsz itt egyedül?
- Eltévedtem... - vallom be lehajtott fejjel.
- Talán tudok segíteni..hová igyekszel? - kérdezi.
Elmondom neki a címet.
- Értem, egy darabig el tudlak kísérni, mert arra megyek, de utána egyedül kell tovább menned...
- Köszönöm, ez épp elég nagy segítség! - mosolygok rá, majd elindulunk.
Sokat beszélgetünk, főleg a többiekről, akik még annak idején évfolyam társaink voltak. De aztán elérünk az uszodáig és innen egyedül kell tovább mennem.
- Itt még tovább mész egyenesen és a gyógyszertárnál, h lefordulsz abban az utcában leszel! - igazít útba.
- Köszönöm szépen!
- Nincs mit! Amúgy holnap lesz egy meccsünk, esetleg eljöhetnél! - ajánlja fel.
- Kik ellen játszotok? - érdeklődöm.
- Szombathely - nyújtja ki a nyelvét.
- Oh, ezt feltétlenül látnom kell. - vigyorodom el.
- Sokan itt lesznek! - kacsint rám.
- Azt hiszem ez elég erős célzás volt egy személyre.. - nézek az épületre.
- Igen! - nevet fel. - Amúgy hozhatod a barátaidat is akiket mondtál. - mondja. - De most mennem kell! Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is, és üdvözlöm a Vikit! - mosolygok.
- Átadom! Szia! - köszön el és befut az épületbe.
Remélem nem késett el miattam...
Úgy döntöttem nincs kedvem lépcsőzni, így beszálltam a liftbe. Gyorsan elővettem a kulcsom kinyitottam az ajtót, bementem és be is zártam.
- Szuper, így legalább nem menekülsz! - hallom meg Jong Up hangját, mire megfordulok.
Közelebb lép, finoman megfogja a kezem és kiveszi belőle a kulcsot.
Miért nem ellenkeztem? Nem gyengíthet meg...
A kezemnél fogva a kanpéhoz húz. Leül, majd lehúz magával szembe, de a kezemet még mindig nem engedi el.
- Eressz! - sziszegem.
- Oké! - mondja, majd elengedi a kezem. - De ezt akkor is tisztázni fogjuk! Rendben? - néz rám, mire én elfordítom az arcom.
- Hol van Kinga? - kérdezem.
- A fiúkkal és Fafa is. De nem tereljük a témát! Gyere, mutatni szeretnék valamit. - áll fel.
Bizonytalanul rá nézek.
- Na, gyere már, nem foglak bántani! - forgatja meg a szemét.
Én is felkelek a kanaépról, mire elindul, kinyitja az ajtót és elindul felfelé.
- Hová megyünk? - kérdezem, de csak megy tovább.
Felérünk a TETŐRE!
- Mit csinálunk itt? - érdeklődöm Jong Upra nézve, aki ujjával előre mutat.
Meglátok egy pokrócot két gyartyát és két dobozt(?!).
Közelebb mentünk és leültünk.
- Ami a mai estet illeti..az igazság az, hogy féltem kettesben maradni veled, mert nem tudtam, hogy te örülnél-e neki... - néz a városra.
- Az én hibám..azt hiszem kissé túlreagáltam a dolgot és meg sem hallgattalak... - mondom, mire rám néz.
- Mit szólnál, ha elfelejtenénk és ennénk? - mosolyodik el.
- Rendben! - mondom, mire a kezembe adja az egyik dobozt.
- Sajnálom, de hirtelen csak ezt tudtam összehozni..
- Nem gond, szeretem a kínait! - mosolygok rá. - Csak nem tudok pálcikával enni - jegyzem meg, majd eltakarom az arcom.
- Segítek! - mondja, majd közelebb ül hozzám.
Megmutatja, majd megpróbálom én is, de nem sikerül.
Jong Up felál, mögém jön megfogja a kezem.
- Oké, most fogj meg egy kis tésztát. - mondja.
Sikeresen megfogom és mikor melem felfele kicsúszik az egész a két pálcika közül.
- Reménytelen vagyok! - teszem le a dobozt.
- Dehogyis! Majd megtanulod! - mondja és vissza ül a helyére.
Kezembe ad egy villát.
- Köszönöm.
Isteni finom volt, már nagyon régen ettem ilyen ételt.
- Köszönöm szépen ezt a szép vacsorát és még egyszer sajnálom! - nézek a városra.
- Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett! - fordítja maga felé az arcom. - És nem kell sajnálod, elfejtettük emlékszel? És különben is, úgy nézek ki mint, aki mérges? - vigyorodik el.
- Nem. - mosolyodom el. - Mit szólnál, ha megnéznénk egy filmet? Vagyis..ha menned kell én megértem azt is, persze...
- Ilyen könnyen nem rázol le! - vigyorog rám. - Gyere, menjünk, látom már úgyis fázol! - mondja, összeszedjük a cuccokat, majd visszamegyünk a lakásba.
- Mit szeretnél nézni? - érdeklődöm.
- Amit te - mosolyodik el.
- Oké, akkor én itt elpakolok. A laptopom ott van, addig nézd meg mik vannak és válassz egyet. - ajánlom. - Így jó? Ott úgyis csak olyan filmek vannak, amiket szeretek.
- De én nem akarok beletúrkálni a dolgaidba...
- Pedig nem azt fogod tenni, mivel engedélyt adtam rá! - mosolyodok el.
Ő elmegy "kutakodni", én kidobom a kajásdobozokat és engedek vizet két pohárba.
- Bocsi, de csak víz van. Nem vásároltunk nagyon be...
- Nem gond, szeretem a vízet! - mosolyog rám. - Amúgy jó a háttered! - vigyorodik el, mire lepirulok. - Most lebuktál, tehát mégis ismered a K-Pop-ot!
- Soha nem mondtam, hogy nem. De titeket meghagytalak Fafának! - mondom.
- KISSme vagy! - mutat a hátteremre.
- Igen... - bámulom a laptopomat. - De szeretem a Nu'est-et, a BIGBANG-et, a Super Juniort, a 2NE1-t, a Block B-t és a B.A.P-t is! - vigyorodok el.
- Nem úgy volt, hogy nem ismersz minket? - kérdezi.
- De egészen tegnapig nem is ismertelek titeket. Már a kis koncerten is nagyon tetszett a zenétek, a táncotok, az előadásotok, ezért egész este videókat és képeket néztem. Úgyhogy már Baby is vagyok - vigyorodok el.
- Igen. És esetleg van kedvenced a B.A.P- ből? - kérdezi úgy mintha fogalma se lenne saját bandájáról.
- Még nem nagyon ismerem őket, de van benne egy srác, aki már alapból nagyon szimpatikus volt. - vigyorodok el.
- Jellemeznéd? - vigyorodik el.
- Hát nagyon jól táncol, kedves, jófej és aranyos.
- És hogy hívják? - érdeklődik tovább, pár centire az arcomtól.
- Zelo - mondom mire elhúzza a fejét.
- Értem... - mondja, majd a laptopomra néz.
Magam felé fordítom az arcát és közelebb megyek hozzá.
- Még nem fejeztem be. - mondom, mélyen a szemébe nézve. - Zelo, aki egy nagyon jó haver, viszont van még egy srác, akiről körülbelül ugyanezt tudnám elmondani, de nekem ő nem haver.
- Ki az? - suttogja.
- Hmm...hirtelen elfelejtettem a nevét, mert ne tudok koncentrálni, mikor körülöttem van...- mondom, mire elmosolyodik, majd meg akar megcsókolni. - Várj, várj! - állítom meg, mire felvonja a szemöldökét. - Te nem mondtad el, hogy hogyan állsz a lányokkal. - mondom, mire mindketten elvigyorodunk.
- Van egy lány, aki teljesen elvette az eszem mióta csak megláttam. - mosolyodik el.
- Igen? Esetleg jellemeznéd? - érdeklődöm.
- Nagyon szép, gyönyörű a mosolya, jól táncol, és jószívű. - néz mélyen a szemembe.
Egy kicsit úgy éreztem, mintha a lelkemig látna.
- És hogy hívják? - kérdezem, mire megcsókol és most hagyom is neki.
- Emili - suttogja a választ, mikor elhúzódik.
Elmosolyodok, majd a laptopom felé fordulok.
- Na akkor mit nézzünk? - kérdezem, belépve a "Videos" című mappába.
- Vannak itt videoklippek is... - jegyzi meg. - Várj, állj meg egy kicsit. - mondja, majd rámegy egy videóra.
Kezeimet az arcom elé kapom gyorsan. Miután Jong Up végig nézte felém fordult.
- Jó a felvétel. Biztos egy Baby készítette! - mosolyodik el.
- A srác a lényeg rajta, nem a felvétel minősége! - boxolom vállba finoman.
- Igen? És miért olyan lényeges ez a táncos? - kérdezi.
- Énekes is és egyszer már elmondtam - vigyorodok el.
Tovább nézi a videókat.
- Mit szólnál a Step Up 3-hoz? - néz rám.
- Imádom, nekem tökéletes - vigyorodok el.
- Én is szeretem a Step Up filmeket.
- Igen, kedves Mr. Cheetos? - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Ezt meg honnan..
- Hogy honnan tudom? Hmm..tegnap este kicsit kutakodtam a videó nézések előtt.- kacsintok rá. - De amúgy attól függetlenül, hogy megtudtam, hogy te is szereted a Step Up filmeket én már előtted is szerettem őket. - magyarázom.
- Gondoltam, mivel nem ilyen nyalizós fajtának ismertelek meg. - mosolyodik el.
- Még csak egy napja ismerjük egymást.. - jegyzem meg, mire mindketten felnevetünk.
- Furcsa, mivel olyan mintha már rég ismernénk egymást - néz mélyen a szemembe.
- Szerintem is. Nem tudom..olyan furcsa ez az egész, még sosem éreztem ezt így senkivel - nézek elgondolkodva a laptopomra.
- Én sem..
Végül bekapcsoltuk a filmet, azt hiszem én elaludtam rajta, mert mikor felkeltem reggel nem rémlett, hogy láttam volna a film végét. Ráadásul Jong Up mellkasán fekve ébredtem, valakinek a hangos kopogásra.
Nem akartam, hogy Jong Up felébredjen - olyan aranyosan aludt -, ezért óvatosan felkeltem és ajtót nyitottam.
Megfordultam a másik oldalamra, mire a hátamat hideg csaota meg. Gyorsan betakartam a hátam, de már nem tudtam aludni, így megnéztem mennyi az idő. A telefonomért nyúltam, amit este az éjjeli szekrényemre tettem. Megnyomtam egy gombot és a képernyő kivilágosodott. Hét óra harminckilenc. Sohe nem voltam korán kelő, de most egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak.
Felkeltem és halkan kimentem a nappaliba. Óvatosan lépkedtem nehogy felébresszem Emilit, azonban megszólalt a telefonom...
- A francba! - motyogtam, majd gyorsan felvettem. - Igen? - suttogtam.
- Felébresztettelek? - hallottam egy kellemes hangot.
- Nem. - vigyorodtam el.
- Akkor jó. Amúgy miért suttogunk? - kérdezi.
- Mert Emili alszik. - magyaráztam.
- Pontosabban aludt. Talán három-négy órát. - mondta Emili, miközben felült.
- Akkor most felébresztettük? - kiáltott fel Zelo, mire mellette is elkezdett morogni valaki.
- Ki van még ott? - nevetek.
- Jong Up...azt hiszem felébresztettem. - röhög, mire Jong Up megint mond valamit.- Fafával. - válaszol.
Feltételezem az lehetett a kérdés, hogy kivel beszél..
- Ja, igen! Azért hívtalak, hogy megkérdezzem ráértek-e olyan..tíz óra körül? - érdeklődik.
- Igen.
- Akkor találkozzunk egy táncteremben. A címet elküldöm sms-ben. Oké?
- Persze. - mosolygok.
- Lehet, hogy késünk..előre is bocsi.
- Semmi gond, mi elleszünk. Addig táncolunk egy kicsit.
- Rendben. Akkor tízkor. Szia, szeretlek. - mondja, majd kinyomja.
Most komolyan azt mondta, amire gondolok, vagy félre hallottam.
- Mi van? Min gondolkozol ennyire? - kérdezi Emili.
- Azt mondta, hogy szeret...
- Lehet, hogy véletlenül. Legalábbis nem a legjobb az ilyet először egy telefonban bevallani. - vigyorog.
- Ha te mondod...amúgy miért nem aludtál rendesen? - érdeklődöm, miközben leülök mellé.
- Videókat néztem.. - hajtja le a fejét.
- Milyen videókat? - értetlenkedem.
- B.A.P - vigyorodik el, kicsit kipirult arccal.
- Aha, már értem. - nevetek fel. - És melyik videókat nézted? - kíváncsiskodom.
- Az összes videóklippet - mindet legalább kétszer - és olyanokat, amikor különféle műsorokba mentek. Ja meg a Killing Camp-eket..azokat nagyon bírtam - vigyorodik el.
- Értem - mosolyodom el. - Amúgy tízkor találkozunk a fiúkkal. Remélem hoztál olyan cuccot, amiben tudsz táncolni!
/Emili/
- Tíz óra van, de senki nincs itt... - állapítom meg.
- Akkor menjünk be, Zelo mondta, hogy lehet, hogy késnek! -mondja Franci és berángat az épületbe.
- Jó napot! - köszön Fafa egy nőnek, aki az asztalnál ül az előtérben.
- Jó napot! Segíthetek valamiben? - kérdezi kedvesen.
- Igen, én Fafa vagyok, ő pedig a barátnőm Emili... - még be sem fejezte Franci a mondatot a nő felpattant és intett, hogy kövessük.
- Parancsoljanak, jó szórakozást! - mutat egy ajtóra, majd el is megy.
Benyitok és egy hatalmas tánteremben találom magam. Van három oszlop és azok mögül, ha kilépünk meglátjuk azt a falat, amin végig tükrök sorakoznak. Az összes többi fal fehér.
- Nézd, ott van még egy ajtó! - mondja Franci, majd oda megy és benyit. - Ez egy öltöző, gyere öltözzünk át!
Fafa
Emili
Franci egy farmer nadrágot és egy fehér féloldalas, színes csíkokkal díszített pólót viselt. Én egy fekete, feliratos pólót, egy farmer sortot és egy fullcapet vettem fel.
- Majd én adom a zenét! - mondja Fafa, amjd telefonját csatlakoztatja az egyik hangfalhoz, ami összeköttetésben van a másik kettővel.
Gyorsan bemelígünk, majd indulhat a táncolás.
Mindketten a városunk legnevesebb tánciskolájába - ráadásul egy csoportba is - járunk. Két edzőnk van.
- Mit táncoljunk először? - kérdezem.
- Móni táncai? Először a lassabb aztán, a gyors? - ajánlja.
- Nekem jó! De a gyorsat nem tudom olyan jól... - jegyzem meg.
- Ne aggódj én sem! - mondja, majd mindketten felnevetünk.
Fafa elindítja a zenét, én pedig kiszúrok magamnak a falon a tükrük felett, mivel nem szeretem magamat nézni táncolás közben.
Mikor vége lett a számnak Francival összenézünk.
- Egész jól ment! - vigyorodok el.
- Nekem is - mondja, közben elindul a következő szám. - Váltok!
- Ne hagyd! Próbáljuk meg eltáncolni! - vigyorodok el.
-Oké, enyém Zelo része! - kacsint rám.
Majd elérünk arra a részre ahol Zelo rappalni kezd az elején. Franci kitűnően tátog, majd táncol.
A No Mercy tánca talán a legkönyebb mind közül. És elégszer láttam tegnap..vagyis ma hajnalban a videókat, hogy nagyjából tudjam.
Mikor az első táncrésznél legelőre álltam, Franci már tudhatta én kinek a részét táncolom.
A refrén ment a legjobban.
Mikor vége ltt a számnak Francival a fáradtságtól lihegve és kicsit kiizzadva újra egymásra néztünk.
- Ez nagyon jó volt! - vigyorodtam el boldogan.
- Igen! - vigyorodott el, amjd a telefonjára nézett, egy másik B.A.P szám indult el. - Power! Tánca meg van? - néz rám.
- Viszonylag! - szólaltam meg bizonytalan hangon.
- Akkor hajrá! - vigyorodott el Franci.
Ez volt az a szám, amiből legtöbbször azt az élőelőadásukat néztem, ami Jong Upra fókuszált. Tehát csak azt a részt tudom. Bár nekem úgyi az kell, ha már a többinél is rá figyeltem csak...
Ennek a táncolása már kicsit nhézkesebb volt, mert volt olyan rész, amit nem tudtam. Olyankor csak leguggoltam.
A szám végén pacsiztunk egyet Fafával.
- Ez a Crash..ezt tudod? - vigyorodott el az újabb szám hallatán.
- Ezt nem..de te táncold csak! Én elmegyek inni és jövök! - moslyogtam rá, majd bementem az öltözőbe.
Hiába túrtam át az egész táskámat. Minden volt benne csak víz nem.
- A francba! - motyogtam.
- Kell víz? Nálam van kettő palack. - szólalt meg mögöttem valaki.
- Öhm..hát, ha neked nem kell csak akkor...nem szívesen venném el, ha szükséged lenne rá... - fordulok meg.
- Természetesen neked szeretném adni! - mosolyog rám kedvesen, amjd a kezembe adja az ásványvízes flakont.
- Köszönöm, ez nagyon kedves tőled! - mosolygok rá én is.
- Igazán, nincs mit. Valahogy éreztem, hogy két vízet kell hoznom! - jegyzi meg, majd elvigyorodik. - Egyébként nagyon jól táncoltál az előbb! Kezdek félni, hogy talán most van valaki, aki jobb nálam.. - gondolkozik el, én pedig el kezdek neveti.
- Ne hülyéskedj! Sokkal jobb a mozgásod, mint nekem! - mondtam. - És ha te énekelsz egyben marad a tükör, sőt még lehet, hogy szép fényes is lesz, nálam meg eltörik.. - mondom, mire mindketten felnevetünk.
- Kérdezhetek valamit? - néz újra rám.
- Persze - mosolygok.
- Táncolás közben miért nem nézel a tükörbe? - érdeklődik.
- Hát én..öhm.. - makogok, de szerencsére jön Zelo és félbe szakít minket.
- Szia, Emili! - ölel meg. - Mizujs? - vigyorog.
- Semmi érdekes, viszont látom neked nagyon jó kedved van! - kacsintok rá, mire ő elmosolyodik. - Hát akkor én kimegyek, hagylak titeket öltözni! - csukom be magam mögött az ajtót, majd sóhajtok egyet.
- Franci? - nézek körbe, de nem látom sehol.
- Itt vagyok oldalt! - mondja, mire odébb lépek és meg is találom.
Hátát a falnak döntve ül a földön. Én is csatlakozok hozzá.
- Milyen víz van nálad? - kérdezi, mikor leteszem magam mellé a vizet.
- Jong Uptól kaptam... - nézek a szemközti falra.
- Elpirultáál... - kuncog az arcomra mutogatva, mire kezemet az arcom elé kapom és eltakarom.
Nevetést hallok, mire rendezem az arcvonásaim és felülök rendesen.
- Most mi mutatjuk meg, hogy mit tudunk! - kacsint felénk Zelo.
- Ti választjátok ki a zenét. - mondja Jong Up.
- Ti akartátok! - vigyorodom el, majd Franci felé fordulok.
- Warrior? - suttogom.
- Én is arra gondoltam! - vigyorodik el.
Oda megy a telefonjához és elindítja a zenét, mire a fiúk összenéznek.
Fafa visszaül mellém a fiúk pedig elkezdenek táncolni.
Próbáltam figyelni arra, hogy csukva tartsam a szám, de bevallom elég nehéz volt arra koncentrálni. Hogy lehet ilyen jól táncolni? Durva milyen király mozgásuk van.
Mikor vége lett a számnak Zelo leült a földre, én pedig gyorsan előkaptam a telefonom.
- Zelo! - szóltam neki, mire rám nézett és pont letudtam fényképezni mielőtt elfordult volna.
- Had nézzem meg! - pattant fel, és elém állt, mire felé fordítottam a telfont.
- Nagyon aranyos lett! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Fafa, te mit gondolsz? - kérdezte Zelo.
- Szerintem aranyos... - mondta Franci, kicsit belepirulva a válaszba, mire Zelo elmosolyodott.
- Oké, akkor most eltáncolod velem a No Mercy-t? - mosolyog Francira.
- Megpróbálhatom! - néz Franci Zelo szemébe.
De aranyosak. Szerintem Zelonak is tetszik Franci. Mert hát, Fafa hiába nem mondta ismerem már annyira, hogy látom, hogy tetszik neki Zelo. De most a srácon is úgy látom... Inkább nem kombinálok!
Elindítják a zenét és elkezdenek táncolni.
Most tűnik fel, hogy Zelo nagyon magas..Franci és én 170 cm körül vagyunk, de Zelo jóval magabb, mint Fafa.
Miközben ezt elemzem Jong Up leül mellém.
- Szóval? - kérdezi.
- Igen? - nézek rá.
- Nem válaszoltál a kérdésemre! - vigyorodik el.
- Melyikre? Bocs, kicsit rossz a memóriám... - nézem zavartan a cipőmet.
- Semmi gond, az enyém sem olyan jó - vigyorodik el. - Amúgy a kérdés az volt, hogy miért nem nézel a tükörbe miközben táncolsz?
- Mert attól belezavarodok és olyan bizonytalan leszek...
- Oké, akkor ezt majd később bővebbnen is kifejthednéd, de lenne még egy, fontosabb kérdésem. Ha nem gond.. - kezdi el ő is a cipőjét bámulni, mint én az előbb az enyémet.
- Hallgatlak. - mosolygok.
Komolyan a szemembe néz, majd bele kezd.
- Emili, eljönnél velem ma esete valahová? - kérdezi.
2012. november 11., vasárnap
A fejezetet jövő héten tudom feltenni :/
Eltiltottak a géptől..:S
Most is titokban írok. Félek, hogy talán lebukok és újabb tiltást kapok, de gondoltam jobb, ha szólok nektek :)
Bocsi mégegyszer! :( :)
Tudom eddig nem írtam semmit magamról vagy a blogról a fejezeteken kívül. Lehet, hogy ezt nem is bánjátok, hisz' minek fecsegek itt feleslegesen, mikor a következő fejezetet kéne írnom..:D
Mivel nem akarlak untatni benneteket, ezért csak három dologról beszélnék röviden :)
1.) Helyesírási hibák:
Gondolom többen észrevettétek, hogy a fejezetekben vannak hibák. Ezért elnézést kérek. Ezek azért fordulnak elő egyébként, mert annyira beleélem magam a történetbe, hogy gyorsan gépelek, nehogy valamit elfelejtsek leírni, amit elképzelek. Egyébként a fejezeteket átolvasás nélkül teszem közzé mindig, talán ez is gond. Ígérem ezentúl jobban figyelek majd. Ezeket a hibákat amúgy igyekszem kijavítani, de lehet, hogy pár dolog néha bennt marad, bocsi :/
2.) Fejezetek:
A fejezetekket probálom, minél gyorsabban megírni, hogy minél hamarabb olvashassátok, de sajnos nincsen annyi időm, mint kéne. Főleg így suli időszakban... Tehát, ezért is bocsánatot kell, hogy kérjek, mivel mint láthatjátok általában hetente(-legalábbis igyekszem-) hozom a fejezetek.
3.) Olvasók:
Köszönöm - így (kb.) egy hónap után - ...
a 206 oldal megjelenítést :)
Rita Dankónak, hogy rendszeres olvasóm és azoknak is, akik nem jelentkeztek be, de így is figyelemmel kísérik a blogomat :)
a "tetszik"-eket :) - amikre mindig nyugodtan rákattinthattok a bejegyzések végén, ha tetszett az adott fejezet ;)
és a kommenteket :) - amiket szintén a bejegyzések végén tudtok hagyni (a fejezet aljánál van egy fehér téglalap abba írhatjátok a véleményeteket, amiket nagyon szívesen várok :)).
További jó olvasást a fejezetekhez! :)
Puszi: Eszti;)
- Szia, Jong Up! - nyújtja felém a kezét normálisan.
- Fafa - mosolygok, viszonozza, majd tovább lép Zelohoz.
- Jong Up vagyok! És te? - vigyorodik el, majd mindketten felnevetnek.
Jong Up tekintete hirtelen Emilire szegődik, majd újra Zelohoz fordul és elkezdenek beszélgetni. Talán koreaiul, mert én egy mukkot sem értek belőle.
- Na mi van csak nem bejön a táncos fiú? - kérdezem, magyarul Emilitől.
Felvonja a szemöldökét jelezvén, hogy nem érti kire gondolok.
- Jong Up! - mondom, de aztán megbántam, mert már így is mindenki minket figyelt most meg főleg.
Elég rossz helyzetbe hoztam Emilit, mert akarata ellenére is elpirult.
- Bocsi! - folytattam újra magyarul.
- Semmi gond, de azért ez gáz volt... - jegyzi meg halványan mosolyogva. - És amúgy lehet, de még csak most találkoztunk, tehát nem tudom. - magyarázza, mire bólogatni kezdek.
- Egyébként, hogy értetted, hogy táncos? Nem énekes vagy rapper? - kérdezi, de válaszolni már nem tudok, mert Young Jae oda lép hozzánk.
- Megkérdezhetem, hogy találkoztatok Zeloval? Mármint a történetet ismerem, de azt nem értem, hogy tudtatok ti összeütközni - vigyorodik rám.
Emili köhög egy picit, majd jelentőség teljesen rám néz, hogy erről miért nem számoltam be neki.
- Hát éppen egy sms-t olvastam és lefordultam, Zelo későn vett észre és végül rajtam kötött ki. - mesélem, és meg is lepődöm magamon, hogy milyen könnyen tudok normálisan és természetesen beszélni egy B.A.P-s sráccal.
- Értem! Amúgy ti itt laktok Budapesten? - kérdezte.
Elég érdekesen mondta ki a város nevét.
- Nem, mi az ország Nyugati oldalán élünk, Szombathelyen! - válaszol mosolyogva Emili.
- 10 perc fiúk! - hallatszódott az ajtóból.
~Emili~
- Akkor mi megyünk is! - mondom, majd elindulunk Fafával kifelé. - Örülünk, hogy megismerhettünk titeket és sajnáljuk, ha esetleg zavartunk! - nézek a végén az egyetlen srácra, akinek nem tudom a nevét.
Ő inkább elfordítja a fejét. Talán ő lehet a legidősebb, legalábbis így kinézetre azt mondanám.
- Gyere! - húztam ki Francit, majd becsuktam az ajtót.
- És most hová? Meg sem kérdeztük merre kell mennünk! - aggodalmaskodik.
- Hát akkor menjünk Davidhez, ő csak tudja! - ajánlom, mire bólint.
- Kisasszonyok, miben segíthetek? - kérdezi.
- Nem tudjuk hová kénhe mennünk esetleg el tudnád mondani? - kérdezem mosolyogva.
- Vissza mennek oda ahonnan jöttek, fiúk öltözőjénél balra fordulnak és a folyosó végén megtalálják a többi lányt! - mutogat.
Franci megköszöni a segítséget és megyünk is csatlakozni a rajongókhoz...
- A jegyek? - érdeklődöm.
- A táskámban vannak, Zelo oda adta, mikor te Jong Uppal voltál elfoglalva. - nyújtja rám a nyelvét, mire kicsit meglököm.
- Hülye! - vigyorodom el.
- De így szeretsz! - vág vissza.
- Pontosan! És Zelo is így szeret! - mondom, mire elpirul. - Huuu! - cukkolom, mire ő is meglök, majd mindketten jót nevetünk.
- Na látom már kik okozták ezt a hangzavart a felesleges fecsegésükkel és röhögésükkel! - mér végig minket egy világos barna hajú, - már alapól - unszimpatikus csaj.
Állt mellette két lány egy fekete és egy szőke lány.
Tipikus film jelenet. A főszereplők össze futnak a suli legmenőbb csajával és a talpnyalóival.
Eszembe jutott hirtelen, hogy nem lehet, hogy csak ők hárman vannak itt. Hát nem is, csak hogy a többiek nagy ívben kerülték ezeket. Asszem kezdem érteni miért.
- Honnan veszed, hogy felesleges, ha azt sem tudod miről van szó? - vonom fel a szemöldököm.
- Onnan, hogy amiről a pornép beszélget az nem lehet érdekes! - közli fél vállról, majd ránézett a két "barátnőjére" és elkezdtek nevetni.
Ha jól vettem észre a fekete hajú lánynak nem volt sok kedve ehhez az egészhez. Nem úgy nézett ki, mint aki önszántából csak úgy beállt ebbe a csapatba.
- Elmesélnéd nekünk, hogy, ha mi vagyunk a pornép, akkor te ki vagy kis anyám? - kérdezem tőle követelően.
- Először is kezdjük ott, hohy te nem beszélhetsz így velem! - húzza fel az orrát.
- Na és miért nem? Mégis ki vagy te, hogy itt osztod az észt - ami mellesleg neked nem jutott? - leszek mérges.
Nagy léptekkel elém jön és egyenesen az arcomba köpi a szavakat.
- Csak be a szád! És egyet ne felejts el! Az öt fiú közül bárkivel beszélhetsz, de Jong Up-ot hagyjátok békén, ő az enyém! Ez mindenkire vonatkozik! - néz körbe.
- Talán jobb lenne, ha a fejedre esne egy tégla és észhez térnél! - jegyzem meg, mire a csajnak felháborodásában szét nyílik a szája.
- Hogy mit mondtál? - üvölti le a fejemet.
- Bocs. De figyelj rám, egyetlen egy percre jó? - kérdezem, mire félre néz, amit beleegyezésnek veszek. - Ezek a lányok, akik itt vannak, mind azért jöttek ide, hogy kedvenc sztárjaikkal találkozzanak! Azt hiszem én vagyok az aki legkevésbé ismeri őket, de azt tudom milyen rajongani valakiért. Mindenki örül annak, ha lehetősége adatik, hogy találkozzon azzal, akivel soha nem is gondolta volna. Ezeknek a lányoknak egy álmuk válik valóra azzal, hogy itt lehetnek és találkozhatnak a B.A.P-vel. Úgyhogy nagyon szépen kérlek, ne rontsd el nekik ezt a szép napot! - kérem őt.
A szívemből beszéltem, amit kimondtam úgy is gondoltam és nem üvöltöttem ezzel a nagyképű csajjal, hanem normálisan megkértem valamire. Talán egy kicsit bele gondol a dolgokba és leáll...legalábbis remélem!
Hirtelen mindenki elkezd tapsolni, mire arra a talán hét lányra nézek, akik odébb álltak. Könnyezve tapsolnak rám nézve, mire elmosolyodom.
Olyan jól esik, mikor örömöt okozhatok másoknak!
A gazdag lány el vonul társaival, mi pedig Francival a többi lányhoz megyünk.
- Szép beszéd! - szólal meg valaki, mire megfordulok.
Azzal a sráccal találtam szemben magam, aki nem örült nekünk. A francba, hogy nem tudom a nevét!
Viszont, most kicsit sem tűnik mérgesnek, épp ellenkezőleg.
- Köszönöm. - moslygok rá. - Bocsánat, de nem tudom, hogy szokás. Most meg kéne hajolnom? - érdeklődöm.
- Hagyd csak, nem lényeges most! - nevet fel, majd a kezembe nyom egy cetlit.
Minden feltűnés nélkül adta oda.
- Lányok ide jönnétek egy percre? - kérdezi, mire mindenki körbe állja.
Én elém engedek mindenkit, hisz' ők a rajongók nem én. És különben is, amíg nem figyelnek meg tudom nézni a papírt. Óvatoson szét hajtogattam, egyetlen mondat állt rajta: "Viselkedjetek úgy mintha még nem találkoztatok volna egyikünkkel sem! Yong Guk"
- És itt vannak a többiek! - jelenti be - akinek mér tudom a nevét! - Yong Guk.
Hatalmas síkítás fogadja feltételezem a fiúkat, mert én semmit nem látok.
- Sziasztok! Örülünk, hogy találkozhatunk veletek! - szólal meg Zelo, azt hiszem.
Én itt szépen meg húzom magam hátul.
- Hát te hogy hogy itt bújkálsz? - kérdezi valaki, mire felnézek.
Young Jae állt velem szemben, kedvesen mosolyogva.
- Én nem bújkálok, csak megadom a rajongóknak az elsőbbséget! Egyébként Emili vagyok! - kacsintok rá.
- Young Jae. - mondja, de én már alig figyelek.
Tekintetemmel Jong Upot keresem. Hamarosan meg is találom a "barátnőmmel" beszélgetve. A gazdag csaj tökre rámászott és még ráadásul simogatja a kezét. Mérgesen öszehúzom a szemeimet.
- Jobb, ha lépsz mielőtt ki halásszák előtted! - mondja Young Jae, kacsint egyet, majd tovább megy.
Én, pedig egyedül maradok. A falnak dőlve, a padlót figyelve fortyogok magamban.
Lépnem kéne? Hiszen még csak most ismertem meg. Az egy dolog, hogy furcsa érzés mikor a közelemben van és még soha nem éreztem ilyet, de akkor is...Először meg kellene ismernem nem igaz? Na de azt mégis, hogy csinálom? És különben is biztos, hogy nem tetszem neki! Hogy is lehetne akkora szerencsém, hogyha bejön egy srác annak én is tetszem? Áh, inkább valami máson kéne törnöm a fejem.
Elhatározás után egy cipőt látok meg, tehát valaki áll előttem. Kíváncsian feltekintek és meghökkenve látom, hogy Jong Up az.
- Szia, hogy vagy? - mosolyog rám.
- Jól, köszi. És te? - kérdezek vissza kedvesen.
- Egyre jobban - vigyorog, de kicsit furán viselkedik.
Valami rosszat csináltam? Vagy baromságot mondtam volna??
- Amúgy Emili vagyok, örülök, hogy találkozhatok veletek! - mondom.
- Mi úgy szintén, legalábbis én! - vakarja meg a tarkóját.
Hihetetlen, hogy lehet egy srác ilyen kedves, jófej és aranyos egyben?
- Ha nem bánod tovább megyek, megismerkedem a többiekkel is. Veled még úgyiss találkozom! - suttogja úgy, hogy csak én halljam.
Mégegyszer összemosolygunk, majd elmegy.
Meguntam, hogy itt hátul állok. Ezért úgy döntöttem, keresek valakit, akivel lehet beszélgetni. Megláttam Zelot és oda mentem hozzá.
- Szia, Emili vagyok! Örülök, hogy találkozhatok veled! - mosolygok rá.
- Én is örülök. Hogy vagy? - kérdezi kedvesen.
- Jól, köszönöm. Úgy látom, hogy te sem vagy különösen rosszul! - vigyorgok rá.
- Nem, valóban kifejezett jól vagyok! - mosolyog.
Hátra nézek és látom, hogy sokan állnak sorba Zelohoz. Érdekes eddig senki nem volt itt, na mindegy.
- Megyek is, nem szeretném feltartani a többi lányt! - kacsintok rá, majd arébb megyek.
Megkezdődött a dedikálás. Alig várom, hogy sorra kerüljek. Már csak ketten vannak előttem.
Már csak egy valaki, és mehetek is.
Óvatosan lépkedek fel a két lépcsőfokon a cd-t szorongatva, amit Franci pár perce nyomott a kezembe. Először Young Guk-hoz megyek, aki meglepően kedvesen viselkedik. A következő Himchan, aki szintén jófej, majd Dae Hyun. Mellette Young Jae ül, aki most is nagyon kedves velem. Az ötödik székben Jong Up ül, aki iszonyat aranyos, mint mindig. Majd Zelo jön, aki még egy plusz CD-t is előcsempész az asztal alól, arra is ráír valamit, majd a másik CD-vel összefogva a kezembe adja.
Lemegyek a peronról és meg várom, amíg Franci is végez, majd együtt megyünk vissza a többi lányhoz.
Miután vége a dedikálásnak, egy kis mini koncert veszi kezdetét. Először - mint Francitól megtudtam - a Powert adták elő. Hihetetlenül tetszett a szám és a koreográfia, ami hozzá hozzá tartozott, az már csak hab volt a tortára. Végig Jong Upot figyeltem és felfedeztem, hogy nagyon jó a mozgása. Ezt megis osztottam Francival, mire kiderült, hogy nem véletlen ez a dolog, mivel Jong Up az egyik főtáncos a csapatban - a másik Zelo.
Mikor befejezték a számot a rajongók azt kántálták, hogy "Crash". Meg sem kellett kérdeznem Fafa már mondta is, hogy az egy másik számuk. Mivel a közönség egyértelműen kifejezte mit szeretne a fiúknak nem volt választásuk, így hát azt a számot is előadták.
Ez a dal teljesen más volt, mint az előző. Ennek nagyon aranyos koreográfiája volt. A szám és a koreográfia geyüttes hatásától pedig olyan boldognak éreztem magam. Fel dobta a kedvemet ez a szám.
A B.A.P tagjai megköszönték, hogy ennyien eljöttek és mind mondtak még plusz pár szót, majd lejöttek a színpadról.
Franci azt mondta, hogy Zelo azt kérte várjuk meg őt, így hát a csarnok előtt megálltunk. Amíg vártunk megkértem Fafát, hogy meséljen nekem a B.A.P-ről.
Ezekután azt hiszem értem, hogy miért szereti őket ennyire Franci!
~Fafa~ - Van nálam két plusz V.I.P jegy, ha szeretnéd megkaphatod őket! - ajánlja fel. - És ennek mi a feltétele? - Hogy elkísérhetlek a gyógyszertárba meg haza, mert így már mindketten rá érünk! - mondja.
- Felőlem mehetünk is, ha gondolod! - mondom, mire elmosolyodik.
Hamar oda értünk a gyógyszertárhoz, ahhoz képest milyen lassan mentünk. Pár percnek tűnt, mivel az egész utat végig beszélgettük.
Gyorsan bementem, megvettem a dolgokat, amiket Emili leírt és futottam vissza Zelohoz.
- Minden meg van? - érdeklődik, miközben elindulunk haza felé.
- Igen! - mondom, majd megszólal a telefonom.
- Hol a francban vagy? Nem fogunk oda érni, ha nem sietsz! - szól bele Emili idegesen a telefonba.
- Nyugi, nem kell sietnünk...
- Mi? Már hogy ne kéne? Ha nem érünk oda ídőben órákon át feleslegesen álldogálhatunk a napon! - idegeskedik.
- Emili! Figyelj rám légyszíves! Először is: nyugi! Másodszor: el van intézve, hogy bejussunk...
- Mi van? Most összezavartál...
- A lényeg, hogy mindjárt otthon vagyok és akkor, majd megbeszéljük! - mondom, majd leteszem a telefont.
- Ki volt az? - kérdezi kedvesen. - Jajj, bocsi. Én..nem akartam kíváncsiskodni...
- Semmi gond. A barátnőm volt, Emili.
- Ő az aki beteg? - kérdezi.
- Nem, ő nem beteg. - vigyorodok el.
- Hányan vagytok ti barátnők? - nevet fel.
- Csak hárman. - nyugtatom meg. - Egyébként minek köszönhetem azt, hogy felajánlottad a V.I.P jegyeket?
- Hát ha már elütöttelek ez a legkevesebb! - mosolyog rám.
- Köszönöm! - mondom hálásan.
- Nincs mit! Így legalább a többieket is megismeritek! - mondja, majd összemosolygunk.
~Emili~
- Kérsz még teát? - megyek be Kinga szobájába.
- Igen, köszönöm. - kezébe adom a bögrét. - Franci mikor ér vissza? Már elég rég elment. - mondja.
Még válaszolni sem tudtam, mert az emlegetett szamár megérkezett.
- Itt vannak a gyógyszerek! - teszi le az éjjeliszekrényre őket. - Hogy vagy? - néz Kingára.
- Hát voltam már ennél jobban is! - vigyorodik el, majd kortyol egyet a teájából.
Hirtelen felnevet, mire én felvonom a szemöldököm.
- Mi az? - kérdezem.
- Azt hiszem már képzelődöm is. - nevet tovább.
- Mi van? - kérdezem újra.
- Az ajtóban ott áll Zelo. Hát ez haláli! - vigyorodik el. - Jobb ha beveszem a gyógyszereket, nehogy még a végén úgy lássam, hogy Dongho is itt van! - nevet.
Az ajtóhoz néztem és azt hiszem az állam már majdnem a földet súrolta.
- WTF?! Franci! Adj nekem is a gyógyszerből! Elkaptam én is ezt a vírust asszem...az normális, hogy ilyeneket képzelünk? - nézek Fafára.
- Beszélj angolul, hogy ő is értse! - mondja komolyan, mire felnevetek.
- Hát jó! - mondtam, majd az ajtóhoz sétáltam és "Zelo" elé álltam. - Szia! Emili vagyok, Fafa barátnője. Nem ismerem annyira a bandádat, de jó a zenétek. Azt hiszem egy számotokat hallottam csak, azt ami Fafa csengőhangja. Ne kérdezd mi a címe, mert gőzöm sincs! - mondtam a szemébe, majd Franciékhoz fordultam, mindketten hülyén néztek rám. - Na látjátok az igazi Zeloval szóba se mernék állni! Mentem inni, mindjárt jövök, addig beszélgessetek "Zeloval" - mutatok idézőjelet a kezemmel.
Engedtem gyorsan egy pohárba vizet és mentem vissza a lányokhoz.
- Zelo vagyok, örülök, hogy találkoztunk - mondta, mire ráköptem a számban levő vizet.
OMG! Zelo itt?! Mi a franc?!
Szegény srác letörölte pólójával arcát, rám nézett, majd elkezdett nevetni, mire elvörösödtem. Ez nagyon gááz!
- Bocsi, nem akartalak leköpni! - motyogtam, a zoknimat tanulmányozva.
- Semmi gond, de azért ez vicces volt! - mondta.
Tök normális volt, olyan mint mi, csak egy hétköznapi ember. Ennek örültem, hál isten nem szállt el!
/11:30/
- Indulhatunk? - kérdeztem Francitól.
- Hova sietsz? Ráérünk! - rántja meg a vállát.
- Fél tizenkettő van, a dedikálás délben kezdődik!
- És? - néz rám értetlenül.
- Előtte találkozunk a többi fiúval elvileg. Szerinted, ha pont délre beesünk, akkor láthatjuk őket előtte? - forgatom meg a szemem.
- Igazad van! Indulás! - áll fel és határozott léptekkel távozik a lakásból.
- Elmentünk! - üvöltök be Kingának.
- Jó szórakozást! - hallom a választ.
- Köszi! - mondom, majd Franci után igyekszem.
Mikor oda értünk kiderült, hogy egy óriási stadion előtt lesz a dedikálás.
- Azta! Ez aztán a nagy épület! - motyogom tátott szájjal.
A sikitozó tömeg az épület előtt énekelt - gondolom - egy B.A.P számot. Nagyon sokan vannak, nem gondoltam volna, hogy ennyi magyar rajongójuk van.
- A jegyek? - jut eszembe hirtelen.
Kérdésem után Fafa elkezd kutatni a táskájában, aztán hirtelen megfagy.
- Zelo nem adta oda őket... - leheli maga elé bámulva.
- Akkor hívd fel! - ajánlom. - Meg van a száma?
- Igen, mielőtt elment számot cseréltünk. - mondja, majd tárcsázza is. - Szia Zelo! Öhm...a jegyeket nem adtad oda!
- Oppá, bocsi! Hol vagytok? - hallom a telefon másik oldaláról Zelót.
- Itt az épület előtt.
- Akkor gyertek a hátsó bejárathoz!
- De nincsnek itt őrök?
- De vannak...kimegyek elétek csak induljatok el!
- És a rajongók? - suttogja Fafa.
- Miattuk ne aggódj elterelem a figyelmüket valahogy! - mondja, majd leteszi.
- Hallottad? - kérdezi rám nézve.
- Igen, de mégis, hogy tereli el a figyelmüket? - kérdezem, mire Franci megrántja a vállát.
A következő pillanatban egy csuklyás alak rohan ki az épületből és minden figyelem rá szegeződik. Ez meg ki?
Franci előkapja telefonját, majd rám néz.
- Indulás! - mondja, majd gyorsan elsurranok a rajongók mellett.
Az épület oldalánál már biztonságban voltunk, csak egy gond volt...
- Ti meg hová mentek? - kérdezi egy két ajtós szekrény (nagy darab őr). - Ha nincs V.I.P jegyetek, amit mellesleg kétlek, akkor forduljatok vissza amilyen gyorsan csak tudtok! - mondja felemelt hanggal, mire ideges leszek.
Hogy mer így beszélni velünk? Mégis kinek képzeli magát, hogy csak úgy ordítozzon bárkivel?!
- Na ide figyeljen maga... - kezdek bele, de Zelo közbelép.
- David! Engedje be őket, velem vannak! - mondja határozottan, mire az őr félre áll.
- Elnézést kérek, uram! - hajol meg Zelo előtt.
- Én megbocsátok, de nem nekem tartozik bocsánat kéréssel! - mondja, mire David felénk fordul.
- Sajnálom, nem tudtam... - hajol meg előttünk is.
- Semmi gond, tudjuk milyen nehéz lehet a maga munkája! Sosem lehet tudni ki az őrült rajongó vagy paparazzi, aki csak be akar szökni, igaz? - vigyorodik el Franci, mire az őr bólint.
- Na gyertek! - int Zelo, hogy kövessük.
Elköszönünk Davidtől, majd elindulunk Zelo után.
- Nos ez az öltözőnk! - mutat egy ajtóra amin egy lap áll.
- Biztos, hogy bemehetünk? - kérdezi bizonytalanul Franci.
- Persze, már meséltem rólatok a többieknek! - vigyorog ránk.
- Szuper, akkor mind tudják milyen hülye vagyok... - motyogom, mire Zelo felnevet.
- Nyugi! Csak annyit tudnak, hogy találkoztam veletek, meg beszéltem a beteg barátnőtökről és, hogy Emlili te helyette jössz, meg ilyesmik. Ennyi, mást nem tudnak!
- Hál' isten! Amúgy még egyszer bocsi, hogy leköptelek! - mondom, mire mindhárman felnevetünk.
~Fafa~
Zelo ráteszi a kezét a kilincsre.
- Nekem ez nem megy! Nem tudok bemenni! - csukom be a szemem és gyökerezik földbe a lábam.
Annyira hihetetlen, hogy találkozhatok a kedvenc bandám tagjaival személyesen. Úristen!
Egyszercsak azt érzem, hogy megfogja valaki a kezemet, mire kinyitom a szemem.
- Nyugalom! Nem fognak megenni! - mosolyog rám bíztatóan Zelo, majd lenézek összekulcsolt kezünkre és elpirulok.
- Mi ez a nagy lárma az ajtó előtt? - nyílódik ki az ajtó.
A leader állt előttem teljes élet nagyságban. Zelo a kezemnél fogva kicsit maga mögé húzott. Emili pedig ott volt velünk szemben és csak nézett, nem tudta mi van.
- Csak mi vagyunk! - mondja Zelo.
Yong Guk végig néz Emilin, majd rajtam is. Hát nem tudom, nem tűnt nagyon úgy, mintha örülne nekünk...
- Gyertek be...ha már itt vagytok! - mormolja kicsit mérgesen, majd vissza megy az öltözőbe.
- Biztos, hogy nem zavarunk? - tátogja Emili Zelonak, mire az csak bólint.
Zelo belép az öltözőbe, engem magával húzva, Emili pedig szorosan mögöttem jön.
Nem túl nagy a helyük, de ahogy látom így is jól meg vannak. Jong Up a tükör előtt áll és a haját igazgatja, Dae Hyun a tab-ját nyomkodja, Himchan és Young Jae pedig valakinek telefonját nézik. Yong Gukot nem is látom.
- Fiúk, ők itt Fafa és Emili! - mutat ránk Zelo.
Mindenki ránk néz. Végig mérik Emilit is és engem is.
Én is jól megnézem őket. Hihetetlen úgy érzem magam, mintha egy 3D-s filmet néznék. Nem lehet, hogy ez valóban megtörténjen.
- Szia, Young Jae vagyok! - lép az első srác Emilihez.
- Szia, én Emili! - mosolyog.
Majd oda jön hozzám is és bemutatkozik. Ez így megy tovább Himchannel és Dae Hyunnal is.
- Öhm...Jong Up vagyok, örülök, hogy találkozunk! - áll Emili elé Jong Up, a tarkóját vakarva.
Zavarban van! Azta, lehet, hogy bejön neki Emili! Na, jó már megint előre kombinálok, inkább várjuk ki mit reagál Emili.
- E-emili... - makogja totál vörös fejjel, mire Zelora nézek.
Eddig ő is Jong Upékat figyelte, de mikor észrevette, hogy ránézek tekintete rajtam állapodott meg és elmosolyodott. Tudtam, hogy ugyanarra gondolt amire én is.
~Emili~
Végre ide értünk Budapestre. Hosszú ez az út vonattal. Viszont a két legjobb barátnőddel gyorsabban száll az idő.
- Hihetetlen, hogy itt vagyunk Pesten! - csillant fel Franci szeme, mikor a hotelhez értünk.
- Találkozni fogunk a B.A.P-vel! - lelkesedett Kinga is.
/nagyobb méretért kattints a képre/(saját szerkesztésű kép)
- És ezt neked köszönhetjük Franci! - mosolyogtam rá. - Bár én annyira nem vagyok oda ezért a P.A.B-ért, de tudom, hogy ti szeretitek őket nagyon! Ezért nem hagyhattalak cserben titeket!
- Először is: igazán semmiség, hogy apukám albérletébe lakhatunk egy hétig. - forgatja meg a szemét. - Másodszor, pedig Emili: Az B.A.P! - nevet fel, mire legyintek egyet.
- Na lessük meg azt a lakást! - vigyorodott el Kinga.
Berontottunk a házba és rohantunk fel a lépcsőn, nem érdekelt minket, hogy ott a lift, felfutottunk egészen a negyedik emeletre. Mikor felértünk csak nevettünk magunkon, hogy milyen észlények vagyunk.
- Készen álltok? - vette elő Franci a kulcsot.
- Igen! - mondtuk egyszerre Kingával.
Ahhoz képest, hogy az utazás lefárasztott minket, most totál felpörögtünk.
Fafa kinyitotta az ajtót, majd beléptünk a lakásba.
- Nem túl nagy szám, de... - kezdte Franci, de nem hagytam, hogy befejezze.
- Nem számít. A lényeg, hogy itt vagyunk. - mondtam, mire Kinga tüsszentett egyet. - Látod? Még rá is tüsszentett! - vigyorogtam.
Kinga elkezdett orrot fújni, majd épp, hogy eltette a zsebkendőt elkezdett köhögni.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Persze! Azt hiszem elmegyek zuhanyozni! Jól esne egy forró fürdő ezen a hideg estén! - mondta.
Elővette a táskájából a pizsijét, aztán Franci megmutatta neki merre találja a fürdőszobát.
- Szerintem megfázott! - mondta Fafa, mikor visszajött.
- Szerintem is. De talán csak ilyen gyorsan elmúló fajta. Holnapra biztos rendben lesz és akkor eltudtok menni a dedikálásra!
- De ebben az egészben az a baj, hogy TALÁN így lesz és nem biztos! Mi van, ha holnapra rosszabb lesz? - aggódott.
- Ugyan, legyünk optimisták! - vigyorogtam rá.
- Egyébként van egy kis gond! Csak két szoba van, plusz a kanapé... - húzta el a száját.
- Majd én alszok a kanapén! - ajánlottam fel.
- Dehogyis, inkább én! - ellenkezett.
- Figyelj, Kingának mindenképp oda kell, hogy adjuk az egyik szobát, mivel meg van fázva! És kettőnk közül nekem kell itt aludnom! És nekem tökéletesen megfelel a kanapé! - mutattam az említett tárgyra.
- Hát jó! - adta fel.
Már ismer annyira, hogy tudja nem érdemes velem vitatkozni.
Mikor Kinga kész volt mi ketten is lefürödtünk, majd mindenki ment aludni, hisz' nagyon fáradtak voltunk.
/Másnap reggel/
Ki nyújtom a kezem a takaró alól és az asztalról elveszem a telefonom. Nyolc óra van, a dedikálás délben kezdődik! A lányok három órával előbb ott akarnak lenni, hogy jó helyük legyen!
Villám gyorsan felálltam és rohantam az egyik szobába.
- Franci! - szóltam neki az ajtóból, de semmi. - Nyolc óra van!!! - mondom, mire olyan hirtelen ült fel, hogy kicsit meg is szédült.
Berontok a másik szobába is.
- Kinga! Nyolc óra van, sietnetek kell, ha időben oda akartok érni!
- Megyek! - nyöszörgi, majd köhög egyet jó hosszan.
- Biztos el akarsz így menni? - aggodalmaskodom.
- Persze, nem hagyom egyedül a Francit! - jelenti ki rekedt hangon.
- Ezt felejtsd el! Itthon maradsz szépen, én meg elkísérem Fafát!
- De...
- Nincs de! Ha most itt maradsz és pihensz, akkor meggyógyulsz. Ha nem, akkor pedig csak rosszabb lesz! Úgyhogy feküdj szépen vissza, én meg elmegyek egy gyógyszertárba!
Becsuktam az ajtaját, majd mikor megfordultam Francival találtam szembe magam. Ijedtemben ugrottam egyet.
- Én kész vagyok. Lemegyek a gyógyszertárba, te meg addig készülj el, mert miután visszajöttem egyből indulunk! - mondta, aztán távozott.
~Fafa~
Siettem ahogy tudtam. A gyógyszertár egy utcányira van innen. Elvileg...
Megrezzent a telefon a zsebemben. Emili írt, hogy milyen gyógyszereket kell vennem.
Az üzenetet bámulva próbáltam megjegyezni mire van szükség, miközben lefordultam. De aztán a következő pillanatban a földön kötöttem ki. Még hozzá úgy, hogy valaki rajtam feküdt.
Rá sem néztem, a kezemet bámultam, mivel iszonyatosan fájt. Csak akkor néztem fel, mikor láttam a felém nyújtott kezet. Megfogtam ő, pedig felhúzott.
~ De ki is? - jutott hirtelen eszembe.
Aztán felnéztem. A srác több mint tíz centivel magasabb volt nálam és kedvesen mosolygott rám. Hidrogén szőke hajának az eleje világos kék volt és szépen csillogtak a szemei, akárcsak a képeken.
Látszott rajta, hogy zavarban van, mivel az alsó ajkát harapdálta.
- Sajnálom, nem akartalak elütni! - mondta angolul, miközben felvette a földről a gördeszkáját.
- Semmi gond, az én hibám volt! - mosolyogtam rá.
Az igazság az, hogy engem is zavarba hozott a helyzet, hisz' az egyik kedvenc előadómmall állok szemben.
Aki nem mellesleg hihetetlen aranyos.
- Egyébként Zelo vagyok! És te? - érdeklődött.
- Franciska, de azt hiszem a Fafa egyszerűbb! - vigyorodtam el.
- Érdekes neved van, tetszik! - mosolygott, mire elpirultam. - Sietsz valahová esetleg? - kérdezte.
- Hát, a barátnőm megfázott és neki kell gyógyszereket vennem, és a dedikálásotokra beszeretnék jutni, úgyhogy időben ott kell lennem. - magyarázom.
- Mit jelent az időben? - vigyorodik el.
- Három órával előbb, tehát kilenckor már ott kell lennünk, de még így se biztos, hogy bejutunk! - húztam el a szám.
- Ezek szerint nem nyertél V.I.P jegyet. - állapítja meg.
- Nem, sajnos arról lecsúsztam.
- Van nálam két plusz V.I.P jegy, ha szeretnéd megkaphatod őket! - ajánlja fel.
- És ennek mi a feltétele?
- Hogy elkísérhetlek a gyógyszertárba meg haza, mert így már mindketten rá érünk! - mondja.
.png)