~Fafa~
- Szia, Jong Up! - nyújtja felém a kezét normálisan.
- Fafa - mosolygok, viszonozza, majd tovább lép Zelohoz.
- Jong Up vagyok! És te? - vigyorodik el, majd mindketten felnevetnek.
Jong Up tekintete hirtelen Emilire szegődik, majd újra Zelohoz fordul és elkezdenek beszélgetni. Talán koreaiul, mert én egy mukkot sem értek belőle.
- Na mi van csak nem bejön a táncos fiú? - kérdezem, magyarul Emilitől.
Felvonja a szemöldökét jelezvén, hogy nem érti kire gondolok.
- Jong Up! - mondom, de aztán megbántam, mert már így is mindenki minket figyelt most meg főleg.
Elég rossz helyzetbe hoztam Emilit, mert akarata ellenére is elpirult.
- Bocsi! - folytattam újra magyarul.
- Semmi gond, de azért ez gáz volt... - jegyzi meg halványan mosolyogva. - És amúgy lehet, de még csak most találkoztunk, tehát nem tudom. - magyarázza, mire bólogatni kezdek.
- Egyébként, hogy értetted, hogy táncos? Nem énekes vagy rapper? - kérdezi, de válaszolni már nem tudok, mert Young Jae oda lép hozzánk.
- Megkérdezhetem, hogy találkoztatok Zeloval? Mármint a történetet ismerem, de azt nem értem, hogy tudtatok ti összeütközni - vigyorodik rám.
Emili köhög egy picit, majd jelentőség teljesen rám néz, hogy erről miért nem számoltam be neki.
- Hát éppen egy sms-t olvastam és lefordultam, Zelo későn vett észre és végül rajtam kötött ki. - mesélem, és meg is lepődöm magamon, hogy milyen könnyen tudok normálisan és természetesen beszélni egy B.A.P-s sráccal.
- Értem! Amúgy ti itt laktok Budapesten? - kérdezte.
Elég érdekesen mondta ki a város nevét.
- Nem, mi az ország Nyugati oldalán élünk, Szombathelyen! - válaszol mosolyogva Emili.
- 10 perc fiúk! - hallatszódott az ajtóból.
~Emili~
- Akkor mi megyünk is! - mondom, majd elindulunk Fafával kifelé. - Örülünk, hogy megismerhettünk titeket és sajnáljuk, ha esetleg zavartunk! - nézek a végén az egyetlen srácra, akinek nem tudom a nevét.
Ő inkább elfordítja a fejét. Talán ő lehet a legidősebb, legalábbis így kinézetre azt mondanám.
- Gyere! - húztam ki Francit, majd becsuktam az ajtót.
- És most hová? Meg sem kérdeztük merre kell mennünk! - aggodalmaskodik.
- Hát akkor menjünk Davidhez, ő csak tudja! - ajánlom, mire bólint.
- Kisasszonyok, miben segíthetek? - kérdezi.
- Nem tudjuk hová kénhe mennünk esetleg el tudnád mondani? - kérdezem mosolyogva.
- Vissza mennek oda ahonnan jöttek, fiúk öltözőjénél balra fordulnak és a folyosó végén megtalálják a többi lányt! - mutogat.
Franci megköszöni a segítséget és megyünk is csatlakozni a rajongókhoz...
- A jegyek? - érdeklődöm.
- A táskámban vannak, Zelo oda adta, mikor te Jong Uppal voltál elfoglalva. - nyújtja rám a nyelvét, mire kicsit meglököm.
- Hülye! - vigyorodom el.
- De így szeretsz! - vág vissza.
- Pontosan! És Zelo is így szeret! - mondom, mire elpirul. - Huuu! - cukkolom, mire ő is meglök, majd mindketten jót nevetünk.
- Na látom már kik okozták ezt a hangzavart a felesleges fecsegésükkel és röhögésükkel! - mér végig minket egy világos barna hajú, - már alapól - unszimpatikus csaj.
Állt mellette két lány egy fekete és egy szőke lány.
Tipikus film jelenet. A főszereplők össze futnak a suli legmenőbb csajával és a talpnyalóival.
Eszembe jutott hirtelen, hogy nem lehet, hogy csak ők hárman vannak itt. Hát nem is, csak hogy a többiek nagy ívben kerülték ezeket. Asszem kezdem érteni miért.
- Honnan veszed, hogy felesleges, ha azt sem tudod miről van szó? - vonom fel a szemöldököm.
- Onnan, hogy amiről a pornép beszélget az nem lehet érdekes! - közli fél vállról, majd ránézett a két "barátnőjére" és elkezdtek nevetni.
Ha jól vettem észre a fekete hajú lánynak nem volt sok kedve ehhez az egészhez. Nem úgy nézett ki, mint aki önszántából csak úgy beállt ebbe a csapatba.
- Elmesélnéd nekünk, hogy, ha mi vagyunk a pornép, akkor te ki vagy kis anyám? - kérdezem tőle követelően.
- Először is kezdjük ott, hohy te nem beszélhetsz így velem! - húzza fel az orrát.
- Na és miért nem? Mégis ki vagy te, hogy itt osztod az észt - ami mellesleg neked nem jutott? - leszek mérges.
Nagy léptekkel elém jön és egyenesen az arcomba köpi a szavakat.
- Csak be a szád! És egyet ne felejts el! Az öt fiú közül bárkivel beszélhetsz, de Jong Up-ot hagyjátok békén, ő az enyém! Ez mindenkire vonatkozik! - néz körbe.
- Talán jobb lenne, ha a fejedre esne egy tégla és észhez térnél! - jegyzem meg, mire a csajnak felháborodásában szét nyílik a szája.
- Hogy mit mondtál? - üvölti le a fejemet.
- Bocs. De figyelj rám, egyetlen egy percre jó? - kérdezem, mire félre néz, amit beleegyezésnek veszek. - Ezek a lányok, akik itt vannak, mind azért jöttek ide, hogy kedvenc sztárjaikkal találkozzanak! Azt hiszem én vagyok az aki legkevésbé ismeri őket, de azt tudom milyen rajongani valakiért. Mindenki örül annak, ha lehetősége adatik, hogy találkozzon azzal, akivel soha nem is gondolta volna. Ezeknek a lányoknak egy álmuk válik valóra azzal, hogy itt lehetnek és találkozhatnak a B.A.P-vel. Úgyhogy nagyon szépen kérlek, ne rontsd el nekik ezt a szép napot! - kérem őt.
A szívemből beszéltem, amit kimondtam úgy is gondoltam és nem üvöltöttem ezzel a nagyképű csajjal, hanem normálisan megkértem valamire. Talán egy kicsit bele gondol a dolgokba és leáll...legalábbis remélem!
Hirtelen mindenki elkezd tapsolni, mire arra a talán hét lányra nézek, akik odébb álltak. Könnyezve tapsolnak rám nézve, mire elmosolyodom.
Olyan jól esik, mikor örömöt okozhatok másoknak!
A gazdag lány el vonul társaival, mi pedig Francival a többi lányhoz megyünk.
- Szép beszéd! - szólal meg valaki, mire megfordulok.
Azzal a sráccal találtam szemben magam, aki nem örült nekünk. A francba, hogy nem tudom a nevét!
Viszont, most kicsit sem tűnik mérgesnek, épp ellenkezőleg.
- Köszönöm. - moslygok rá. - Bocsánat, de nem tudom, hogy szokás. Most meg kéne hajolnom? - érdeklődöm.
- Hagyd csak, nem lényeges most! - nevet fel, majd a kezembe nyom egy cetlit.
Minden feltűnés nélkül adta oda.
- Lányok ide jönnétek egy percre? - kérdezi, mire mindenki körbe állja.
Én elém engedek mindenkit, hisz' ők a rajongók nem én. És különben is, amíg nem figyelnek meg tudom nézni a papírt. Óvatoson szét hajtogattam, egyetlen mondat állt rajta: "Viselkedjetek úgy mintha még nem találkoztatok volna egyikünkkel sem! Yong Guk"
- És itt vannak a többiek! - jelenti be - akinek mér tudom a nevét! - Yong Guk.
Hatalmas síkítás fogadja feltételezem a fiúkat, mert én semmit nem látok.
- Sziasztok! Örülünk, hogy találkozhatunk veletek! - szólal meg Zelo, azt hiszem.
Én itt szépen meg húzom magam hátul.
- Hát te hogy hogy itt bújkálsz? - kérdezi valaki, mire felnézek.
Young Jae állt velem szemben, kedvesen mosolyogva.
- Én nem bújkálok, csak megadom a rajongóknak az elsőbbséget! Egyébként Emili vagyok! - kacsintok rá.
- Young Jae. - mondja, de én már alig figyelek.
Tekintetemmel Jong Upot keresem. Hamarosan meg is találom a "barátnőmmel" beszélgetve. A gazdag csaj tökre rámászott és még ráadásul simogatja a kezét. Mérgesen öszehúzom a szemeimet.
- Jobb, ha lépsz mielőtt ki halásszák előtted! - mondja Young Jae, kacsint egyet, majd tovább megy.
Én, pedig egyedül maradok. A falnak dőlve, a padlót figyelve fortyogok magamban.
Lépnem kéne? Hiszen még csak most ismertem meg. Az egy dolog, hogy furcsa érzés mikor a közelemben van és még soha nem éreztem ilyet, de akkor is...Először meg kellene ismernem nem igaz? Na de azt mégis, hogy csinálom? És különben is biztos, hogy nem tetszem neki! Hogy is lehetne akkora szerencsém, hogyha bejön egy srác annak én is tetszem? Áh, inkább valami máson kéne törnöm a fejem.
Elhatározás után egy cipőt látok meg, tehát valaki áll előttem. Kíváncsian feltekintek és meghökkenve látom, hogy Jong Up az.
- Szia, hogy vagy? - mosolyog rám.
- Jól, köszi. És te? - kérdezek vissza kedvesen.
- Egyre jobban - vigyorog, de kicsit furán viselkedik.
Valami rosszat csináltam? Vagy baromságot mondtam volna??
- Amúgy Emili vagyok, örülök, hogy találkozhatok veletek! - mondom.
- Mi úgy szintén, legalábbis én! - vakarja meg a tarkóját.
Hihetetlen, hogy lehet egy srác ilyen kedves, jófej és aranyos egyben?
- Ha nem bánod tovább megyek, megismerkedem a többiekkel is. Veled még úgyiss találkozom! - suttogja úgy, hogy csak én halljam.
Mégegyszer összemosolygunk, majd elmegy.
Meguntam, hogy itt hátul állok. Ezért úgy döntöttem, keresek valakit, akivel lehet beszélgetni. Megláttam Zelot és oda mentem hozzá.
- Szia, Emili vagyok! Örülök, hogy találkozhatok veled! - mosolygok rá.
- Én is örülök. Hogy vagy? - kérdezi kedvesen.
- Jól, köszönöm. Úgy látom, hogy te sem vagy különösen rosszul! - vigyorgok rá.
- Nem, valóban kifejezett jól vagyok! - mosolyog.
Hátra nézek és látom, hogy sokan állnak sorba Zelohoz. Érdekes eddig senki nem volt itt, na mindegy.
- Megyek is, nem szeretném feltartani a többi lányt! - kacsintok rá, majd arébb megyek.
Megkezdődött a dedikálás. Alig várom, hogy sorra kerüljek. Már csak ketten vannak előttem.
Már csak egy valaki, és mehetek is.
Óvatosan lépkedek fel a két lépcsőfokon a cd-t szorongatva, amit Franci pár perce nyomott a kezembe. Először Young Guk-hoz megyek, aki meglepően kedvesen viselkedik. A következő Himchan, aki szintén jófej, majd Dae Hyun. Mellette Young Jae ül, aki most is nagyon kedves velem. Az ötödik székben Jong Up ül, aki iszonyat aranyos, mint mindig. Majd Zelo jön, aki még egy plusz CD-t is előcsempész az asztal alól, arra is ráír valamit, majd a másik CD-vel összefogva a kezembe adja.
Lemegyek a peronról és meg várom, amíg Franci is végez, majd együtt megyünk vissza a többi lányhoz.
Miután vége a dedikálásnak, egy kis mini koncert veszi kezdetét. Először - mint Francitól megtudtam - a Powert adták elő. Hihetetlenül tetszett a szám és a koreográfia, ami hozzá hozzá tartozott, az már csak hab volt a tortára. Végig Jong Upot figyeltem és felfedeztem, hogy nagyon jó a mozgása. Ezt megis osztottam Francival, mire kiderült, hogy nem véletlen ez a dolog, mivel Jong Up az egyik főtáncos a csapatban - a másik Zelo.
Mikor befejezték a számot a rajongók azt kántálták, hogy "Crash". Meg sem kellett kérdeznem Fafa már mondta is, hogy az egy másik számuk. Mivel a közönség egyértelműen kifejezte mit szeretne a fiúknak nem volt választásuk, így hát azt a számot is előadták.
Ez a dal teljesen más volt, mint az előző. Ennek nagyon aranyos koreográfiája volt. A szám és a koreográfia geyüttes hatásától pedig olyan boldognak éreztem magam. Fel dobta a kedvemet ez a szám.
A B.A.P tagjai megköszönték, hogy ennyien eljöttek és mind mondtak még plusz pár szót, majd lejöttek a színpadról.
Franci azt mondta, hogy Zelo azt kérte várjuk meg őt, így hát a csarnok előtt megálltunk. Amíg vártunk megkértem Fafát, hogy meséljen nekem a B.A.P-ről.
Ezekután azt hiszem értem, hogy miért szereti őket ennyire Franci!
.png)