~Emili~ - Emili, eljönnél velem ma esete valahová? - kérdezi.Most ez a valóság vagy csak képzelem?!
Úristen! Egy fiú - ráadásul nem is akaárki - elhívott randazni!?!
- Zelo és Fafa is ott lesznek. - jegyzi meg.
A lelkesedésemet mintha elfújták volna.
A szemközti falat bámulom, miközben gondolkozom.
Ez most valami olyasmi, hogy Zelo nem mert kettesben lenni Francival és ezért, hogy ne unatkozzon menjek én is? Na azt el lehet felejteni!
Dühösen felpattantam.
- Bocs, de most mennem kell! - motyogtam dühösen rá sem nézve, majd az öltözőbe mentem.
- Mi történt? - ront be Fafa.
- Maradjunk annyiban, hogy nem leszek egy kellék! - morogtam, miközben gyorsan átöltöztem és bepakoltam a táskámba.
- Bővebben? - kérdezi.
- Majd elmondom, csak most... had menjek el innen! - mondom, majd dühösen kicsapom az ajtót.
Jong Up előttem állt, de nem érdekelt kikerültem. - Szia Zelo! - köszöntem el, de nem fordultam meg.
Egyenesen kimentem a teremből, majd az épületből.
Megcsörrent a telefonom.
- Igen? - suttogtam.
- Ne rohanj már úgy légyszíves! Várj meg! - hallottam meg Jong Up hangját, mire csak jobban gyorsítottam.
Felugrottam egy buszra, vettem jegyet és azért könyörögtem, hogy ne érjen utol.
- Legyen szíves sietni és hgyja csak a visszajárót! - mondtam a buszsofőrnek, mikor megláttam Jong Upot.
Az ajtók pont előtte zárodtak be. Farkas szemet nézetm vele, majd elindultunk.
Jó lenne, ha tudnám merre megy ez a busz.
- Elnézést, megáll a busz valamelyik nagyobb áruháznál? - kérdeztem a sofőrtől a következő megállónál.
- Nem, kisasszony. Már csak a végállomás van hátra.
- Köszönöm - sóhajtottam.
Szuper most még el is tévedek.
Körülbelül öt perc múlva megállt a busz és kénytelen voltam leszállni.
És innen merre?
Tanácstalanul néztem körbe. Már nem voltam a belvárosban.
Nem volt mit tenni, tárcsáztam Francit. De aztán ki is nyomtam, mivel eszembe jutott, hogy valószínüleg már a randiján van. Kinga még beteg és ugyanúgy nem ismeri Pestet mint én, úgyhogy maradt Jong Up...
- Akárki is az most nincs sok kedvem beszélgetni, úgyhogy gyorsan! - morogta a telefonba.
- Bocs, hogy zavartalak... - mondtam dühösen, majd ki is nyomtam.
- Emili? - kérdezte valaki, mire megfordultam.
Egy volt általános iskolai évfolyam társam volt.
- Gergő, hát te? - mosolyogtam rá.
- Éppen edzésre igyekszem. Te miért álldogálsz itt egyedül?
- Eltévedtem... - vallom be lehajtott fejjel.
- Talán tudok segíteni..hová igyekszel? - kérdezi.
Elmondom neki a címet.
- Értem, egy darabig el tudlak kísérni, mert arra megyek, de utána egyedül kell tovább menned...
- Köszönöm, ez épp elég nagy segítség! - mosolygok rá, majd elindulunk.
Sokat beszélgetünk, főleg a többiekről, akik még annak idején évfolyam társaink voltak. De aztán elérünk az uszodáig és innen egyedül kell tovább mennem.
- Itt még tovább mész egyenesen és a gyógyszertárnál, h lefordulsz abban az utcában leszel! - igazít útba.
- Köszönöm szépen!
- Nincs mit! Amúgy holnap lesz egy meccsünk, esetleg eljöhetnél! - ajánlja fel.
- Kik ellen játszotok? - érdeklődöm.
- Szombathely - nyújtja ki a nyelvét.
- Oh, ezt feltétlenül látnom kell. - vigyorodom el.
- Sokan itt lesznek! - kacsint rám.
- Azt hiszem ez elég erős célzás volt egy személyre.. - nézek az épületre.
- Igen! - nevet fel. - Amúgy hozhatod a barátaidat is akiket mondtál. - mondja. - De most mennem kell! Örülök, hogy találkoztunk!
- Én is, és üdvözlöm a Vikit! - mosolygok.
- Átadom! Szia! - köszön el és befut az épületbe.
Remélem nem késett el miattam...
Úgy döntöttem nincs kedvem lépcsőzni, így beszálltam a liftbe. Gyorsan elővettem a kulcsom kinyitottam az ajtót, bementem és be is zártam.
- Szuper, így legalább nem menekülsz! - hallom meg Jong Up hangját, mire megfordulok.
Közelebb lép, finoman megfogja a kezem és kiveszi belőle a kulcsot.
Miért nem ellenkeztem? Nem gyengíthet meg...
A kezemnél fogva a kanpéhoz húz. Leül, majd lehúz magával szembe, de a kezemet még mindig nem engedi el.
- Eressz! - sziszegem.
- Oké! - mondja, majd elengedi a kezem. - De ezt akkor is tisztázni fogjuk! Rendben? - néz rám, mire én elfordítom az arcom.
- Hol van Kinga? - kérdezem.
- A fiúkkal és Fafa is. De nem tereljük a témát! Gyere, mutatni szeretnék valamit. - áll fel.
Bizonytalanul rá nézek.
- Na, gyere már, nem foglak bántani! - forgatja meg a szemét.
Én is felkelek a kanaépról, mire elindul, kinyitja az ajtót és elindul felfelé.
- Hová megyünk? - kérdezem, de csak megy tovább.
Felérünk a TETŐRE!
- Mit csinálunk itt? - érdeklődöm Jong Upra nézve, aki ujjával előre mutat.
Meglátok egy pokrócot két gyartyát és két dobozt(?!).
Közelebb mentünk és leültünk.
- Ami a mai estet illeti..az igazság az, hogy féltem kettesben maradni veled, mert nem tudtam, hogy te örülnél-e neki... - néz a városra.
- Az én hibám..azt hiszem kissé túlreagáltam a dolgot és meg sem hallgattalak... - mondom, mire rám néz.
- Mit szólnál, ha elfelejtenénk és ennénk? - mosolyodik el.
- Rendben! - mondom, mire a kezembe adja az egyik dobozt.
- Sajnálom, de hirtelen csak ezt tudtam összehozni..
- Nem gond, szeretem a kínait! - mosolygok rá. - Csak nem tudok pálcikával enni - jegyzem meg, majd eltakarom az arcom.
- Segítek! - mondja, majd közelebb ül hozzám.
Megmutatja, majd megpróbálom én is, de nem sikerül.
Jong Up felál, mögém jön megfogja a kezem.
- Oké, most fogj meg egy kis tésztát. - mondja.
Sikeresen megfogom és mikor melem felfele kicsúszik az egész a két pálcika közül.
- Reménytelen vagyok! - teszem le a dobozt.
- Dehogyis! Majd megtanulod! - mondja és vissza ül a helyére.
Kezembe ad egy villát.
- Köszönöm.
Isteni finom volt, már nagyon régen ettem ilyen ételt.
- Köszönöm szépen ezt a szép vacsorát és még egyszer sajnálom! - nézek a városra.
- Nagyon szívesen, örülök, hogy tetszett! - fordítja maga felé az arcom. - És nem kell sajnálod, elfejtettük emlékszel? És különben is, úgy nézek ki mint, aki mérges? - vigyorodik el.
- Nem. - mosolyodom el. - Mit szólnál, ha megnéznénk egy filmet? Vagyis..ha menned kell én megértem azt is, persze...
- Ilyen könnyen nem rázol le! - vigyorog rám. - Gyere, menjünk, látom már úgyis fázol! - mondja, összeszedjük a cuccokat, majd visszamegyünk a lakásba.
- Mit szeretnél nézni? - érdeklődöm.
- Amit te - mosolyodik el.
- Oké, akkor én itt elpakolok. A laptopom ott van, addig nézd meg mik vannak és válassz egyet. - ajánlom. - Így jó? Ott úgyis csak olyan filmek vannak, amiket szeretek.
- De én nem akarok beletúrkálni a dolgaidba...
- Pedig nem azt fogod tenni, mivel engedélyt adtam rá! - mosolyodok el.
Ő elmegy "kutakodni", én kidobom a kajásdobozokat és engedek vizet két pohárba.
- Bocsi, de csak víz van. Nem vásároltunk nagyon be...
- Nem gond, szeretem a vízet! - mosolyog rám. - Amúgy jó a háttered! - vigyorodik el, mire lepirulok. - Most lebuktál, tehát mégis ismered a K-Pop-ot!
- Soha nem mondtam, hogy nem. De titeket meghagytalak Fafának! - mondom.
- KISSme vagy! - mutat a hátteremre.
- Igen... - bámulom a laptopomat. - De szeretem a Nu'est-et, a BIGBANG-et, a Super Juniort, a 2NE1-t, a Block B-t és a B.A.P-t is! - vigyorodok el.
- Nem úgy volt, hogy nem ismersz minket? - kérdezi.
- De egészen tegnapig nem is ismertelek titeket. Már a kis koncerten is nagyon tetszett a zenétek, a táncotok, az előadásotok, ezért egész este videókat és képeket néztem. Úgyhogy már Baby is vagyok - vigyorodok el.
- Igen. És esetleg van kedvenced a B.A.P- ből? - kérdezi úgy mintha fogalma se lenne saját bandájáról.
- Még nem nagyon ismerem őket, de van benne egy srác, aki már alapból nagyon szimpatikus volt. - vigyorodok el.
- Jellemeznéd? - vigyorodik el.
- Hát nagyon jól táncol, kedves, jófej és aranyos.
- És hogy hívják? - érdeklődik tovább, pár centire az arcomtól.
- Zelo - mondom mire elhúzza a fejét.
- Értem... - mondja, majd a laptopomra néz.
Magam felé fordítom az arcát és közelebb megyek hozzá.
- Még nem fejeztem be. - mondom, mélyen a szemébe nézve. - Zelo, aki egy nagyon jó haver, viszont van még egy srác, akiről körülbelül ugyanezt tudnám elmondani, de nekem ő nem haver.
- Ki az? - suttogja.
- Hmm...hirtelen elfelejtettem a nevét, mert ne tudok koncentrálni, mikor körülöttem van...- mondom, mire elmosolyodik, majd meg akar megcsókolni. - Várj, várj! - állítom meg, mire felvonja a szemöldökét. - Te nem mondtad el, hogy hogyan állsz a lányokkal. - mondom, mire mindketten elvigyorodunk.
- Van egy lány, aki teljesen elvette az eszem mióta csak megláttam. - mosolyodik el.
- Igen? Esetleg jellemeznéd? - érdeklődöm.
- Nagyon szép, gyönyörű a mosolya, jól táncol, és jószívű. - néz mélyen a szemembe.
Egy kicsit úgy éreztem, mintha a lelkemig látna.
- És hogy hívják? - kérdezem, mire megcsókol és most hagyom is neki.
- Emili - suttogja a választ, mikor elhúzódik.
Elmosolyodok, majd a laptopom felé fordulok.
- Na akkor mit nézzünk? - kérdezem, belépve a "Videos" című mappába.
- Vannak itt videoklippek is... - jegyzi meg. - Várj, állj meg egy kicsit. - mondja, majd rámegy egy videóra.
Kezeimet az arcom elé kapom gyorsan. Miután Jong Up végig nézte felém fordult.
- Jó a felvétel. Biztos egy Baby készítette! - mosolyodik el.
- A srác a lényeg rajta, nem a felvétel minősége! - boxolom vállba finoman.
- Igen? És miért olyan lényeges ez a táncos? - kérdezi.
- Énekes is és egyszer már elmondtam - vigyorodok el.
Tovább nézi a videókat.
- Mit szólnál a Step Up 3-hoz? - néz rám.
- Imádom, nekem tökéletes - vigyorodok el.
- Én is szeretem a Step Up filmeket.
- Igen, kedves Mr. Cheetos? - nyújtom ki rá a nyelvem.
- Ezt meg honnan..
- Hogy honnan tudom? Hmm..tegnap este kicsit kutakodtam a videó nézések előtt.- kacsintok rá. - De amúgy attól függetlenül, hogy megtudtam, hogy te is szereted a Step Up filmeket én már előtted is szerettem őket. - magyarázom.
- Gondoltam, mivel nem ilyen nyalizós fajtának ismertelek meg. - mosolyodik el.
- Még csak egy napja ismerjük egymást.. - jegyzem meg, mire mindketten felnevetünk.
- Furcsa, mivel olyan mintha már rég ismernénk egymást - néz mélyen a szemembe.
- Szerintem is. Nem tudom..olyan furcsa ez az egész, még sosem éreztem ezt így senkivel - nézek elgondolkodva a laptopomra.
- Én sem..
Végül bekapcsoltuk a filmet, azt hiszem én elaludtam rajta, mert mikor felkeltem reggel nem rémlett, hogy láttam volna a film végét. Ráadásul Jong Up mellkasán fekve ébredtem, valakinek a hangos kopogásra.
Nem akartam, hogy Jong Up felébredjen - olyan aranyosan aludt -, ezért óvatosan felkeltem és ajtót nyitottam.
