________________________________________________
Boldog új évet!!^^
_______________________________________________
~Emili~
Fafa, Kinga és a B.A.P tagok álltak az ajtóban.
- Sziasztok! - suttogtam.
- Sziaa! Van rajtad ruha.. - üvölti Himchan.
- Nagyszerű megállapítás! - vonom fel a szemöldököm.
- Te hülye, ismered JongUpot, nem!? Nem tenne olyat.. - boxolja vállba YongGuk.
- Csak vicceltem..
- Látom jó kedvetek van. - hallom meg JongUp mögülem.
Hátra fordulok és nagyon aranyos látvány fogad. JongUp kócos hajjal, álmos szemekkel próbál éppen nyújtózkodni. Elég álmosnak tűnik. Összemosolygunk, majd vissza fordulok a többiekhez.
- Esetleg bemehetnénk? - nevet Fafa.
- Ja, igen, persze, bocsi. - rázom meg a fejem. - Amúgy mit csináltatok tegnap? - érdeklődöm mikor mindenki leül a nappaliba.
Nekem nem jutott hely, úgyhogy állva maradtam.
- Karaoke-zni voltunk! - vigyorog Kinga.
- És milyen volt?
- Nagyon jó. Bár K-Pop számok nem voltak nagyon csak a Gangnam Style. - nevet Franci.
JongUp oda jött hozzám leültetett a helyére, ő pedig leült mellém a földre.
- És ti mit műveltetek egész este? - húzogatja szemöldökét Himchan, mire YongGuk meglöki a könyökével.
- Beszélgettünk és filmet néztünk. - mosolyog rám JongUp.
- Akkor kibékültetek? - kérdezi YoungJae.
- Nem is voltunk össze veszve. - kacsintok JongUpra.
- Dehát.. - kezd bele Zelo.
- Nincs semmi dehát. Nem történt semmi, ami miatt rosszban kéne lennünk. - vágok közbe mielőtt befejezné a mondatot.
- Ráértek ma? - kérdezi Fafa.
- Ma nem igazán.. - vág szomoró fejet Zelo.
- Mit jót fogtok csinálni? - érdeklődöm.
- Interjúk, fotózás, plusz ma is lesz egy dedikáklás. - sorolja YongGuk. - Erről jut eszembe, mennünk is kéne egy óra múlva kezdődik az első interjúnk. -pattan fel.
Mindenki fel áll a fiúk közül, kivéve JongUp és Zelo.
- Na gyertek hős szerelmesek. - nevet Himchan.
Végül mind feltápászkodunk.
- Amint lesz szünet vagy valami felhívlak! - ígéri Zelo Fafának miközben megöleli.
- Nem olyan fontos. Inkább koncentrálj a programokra! - válaszol a lány.
Zelo megrázza a fejét.
- Nem, nem! Hívlak és kész! - vigyorog.
- Oké! Sziasztok! - mosolyog Franci, és integet az öt fiúnak. - Na várjunk csak..nincsenek kevesebben? Vagy csak én látok rosszul? - vonja fel Franci a szemöldökét.
Aztán nekem is leesik, hogy JongUp mellettem áll. Még mindig.
- Te nem akarsz menni? - vigyorgok rá.
- De, kéne, sajnos. - sóhajt.
Mögé álltam, majd kitoltam az ajtón.
- Nem hagyhatod cserben a fiúkat és rajongókat! - mondom.
- Tudoom. - hajtja le a fejét.
- Na, menj! - mosolygok rá. - Majd találkozunk!
- Oké, szia! - köszön el, majd elindul lefele a lépcsőn.
Mikor már nem láttam becsuktam az ajrtót.
Megfordultam. Kinga és Franci csípőre tett kézzel, komolyan nézett rám.
- Mi rosszat tettem? - ijedtem meg.
- Mesélj, mesélj! Mi volt? - nézetek rám izgatott, csillogó szemekkel.
Most meg jobban megijedtem. Ilyen gyors hangulatváltást...
- Mármint mikor? - zavarodtam össze hirtelen.
- Hát tegnap este! - vágjál rá egyszerre mindketten.
- Ja. Semmi különös. - hajtom le a fejem zavaromban.
- Na jó! - mondja Kinga, mjad leültet a kanapéra.
- Mindent szeretnénk tudni! - jön oda Fafa is.
- Először ettünk, aztán filmet néztünk és nagyon sokat beszélgettünk. Ennyi. - haraptam bele az alsó ajkamba.
- Miért harapdálod a szád? Sosem csinálod ezt.. - mondja Kinga, majd hirtelen kitágult szemekkel néz rám.
- Mi van? - értetlenkedik Franci.
- Te..ti..nem túl korai ez még? - kérdezi Kinga.
- Még ha tudnám, mire gondolsz! - nézek rá kérdőn.
- Az enyhébb verzió, ugye? - kérdezget tovább.
- Mi van? - kérdezzük egyszerre Fafával.
- Csak megcsókólt ugye? - sóhajt Kinga, mint aki nem érti, hogy mi mit nem értünk.
- Igen, miért mi másra gondoltál? - ijedtem meg.
- Megcsókólt? - lökte odébb Franci Kingát, így most ő állt előttem.
Komolyan, úgy érzem magam, mintha egy kivallatáson lennék...
- Igen?! - válaszolom.
- Jól van! - paskolta meg a vállam, majd leült mellém.
- Jól? Nem gondoljátok, hogy kicsit gyorsan haladtok? Mi lesz holnap vagy akár ma este? Akkor már az ágyban végzitek? - akadt ki Kinga.
Na ettől én is nagyon ideges lettem és felpattantam a kanapéról.
- Megőrültél? Mi a franc bajod van? - kiáltok rá. - Sajnálom, hogy tényleg boldog voltam, ha téged ez ennyire zavar! - mondom, majd fogom a telefonom és kiviharzok a lakásból.
Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! ~ mondogatom magamban és összeszorítom a fogamat is, hogy visszatudjam tartani a könnyeimet.
Kiszaladok a házból, de aztán lassítok, mivel azt sem tudom hova megyek. Nem akarok mégegyszer eltévedni..
- Emili, minden oké? - kéredzi egy ismerős hang.
- JongUp. Te hogy hogy itt vagy még? - próbálok mosolyogni.
- A többieket keresem, nem tudom merre mentek. - néz körbe.
Ahogy befejezi a mondatot már meg is csörren a telefonja.
- Igen? - szól bele. - Megyek. Pár perc. - és ki is nyomja.
- Na, hol vannak? - kérdezem.
- Ott a kocsiban. - mutat egy fekete, sötétített ablakú kocsira.
- Elég feltünő. - jegyzem meg.
- Én is az vagyok itt a tér közepén, azt hiszem! - vág ijedt arcot.
Hátra nézek és látom, hogy körülbelül egy tízfőből álló lány tömeg fut felénk.
- Játszd el, hogy rajongó vagy! - néz rám.
Bólogatok, mire elővesz a kabátzsebéből egy tollat és egy papírdarabot.
A lányok oda érnek hozzánk. JongUp a kezembe adja mosolyogva a dedikált lapot.
- Nagyon szépen köszönöm! Szebbé tetted a napom. Ez életem legjobb napja! - kezdek el sírni - így legalább nem tűnik fel neki, hogy tényleg bánt valami.
Szépen elhátrálok, majd elindulok vissza fele, de a sírásomat már nem tudom megállítani.
Hirtelen nagyon nehéznek éreztem a testem, ezért leestem guggolásba.
De aztán eszembe jutott, hogy bárki láthatja, ezért erőt vettem magamon és felálltam szépen lassan.
Egyszer csak az egyik ablakból, megszólalt Super Junior-tól a Sexy, Free and Single.
Megjelent mellettem Franci és Kinga és elkezdték táncolni a koreográfiát. Én is csináltam magamtól, úgyhogy bele sem gondoltam abba, hogy gyakorlatilag egy tér közepén állunk majdnem. Nagy meglepetésemre egyszercsak azt veszem észre, hogy azok a rajongók, akik az előbb megrohamozták JongUpot mögöttünk állnak és táncnak, mint mi. Hirtelen nagyon jó kedvem lett és nagyon élveztem a táncot.
Vége let a számnak mindenki pacsizott a másikkal és már kezdtünk búcsúzkodni, mikor megszólalt a Power.
Visszaálltunk, majdelkezdtük azt is csinálni. Mindenki a kedvencét alakította. Jó buli volt.
Végül tényleg elbúcsuztunk.
- Sajnálom! - jött oda hozzám Kinga. - Csak aggódom, hogyha elmennek akkor összetörik a szíved! - hajtja le a fejét.
- Én, sajnálom! Nem gondoltam végig a dolgokat, nem értettem miért akadtál ki ennyire!
Megöleltük egymást, majd indultunk volna vissza a lakásba, mikor valaki felvisított.
A rajongó lányok közül volt az egyik, majd hirtelen mind elkezdtek ugrálni és sikitozni, nagy mosollyal az arcukon.
- Mi történt? - futottunk oda.
- Zelo kirakott rólunk egy videót. Amikor táncoltunk valahogy levideózott minket és azt írja, hogy "random dancing by hungarian k-poppers"- mondta, majd a végén újra felsikoltott.
Mi is örültünk velük egy kicsit aztán most már TÉNYLEG elbúcsúztunk. Vissza mentünk a lakásba és leültünk a kanapéra.
- Mit csináljunk? - kérdezi Kinga.
- Vízilabda meccs? - vigyorodom el.
- Nem tudtam róla, hogy lesz ma valami meccs. Kik játszanak? - nyúl a távirányítóhoz Fafa.
- Nem a TV-ben. Itt az uszodában.
- Mikor? És kik játszanak? - kérdezi Kinga.
- Szombathely és Budapest, a Vikiék játszanak! - válaszolok. - És tegnap megnéztem a neten, kettőkor lesz.
- A volt évfolyam társaink? - vonja fel a szemöldökét Kinga.
- Igen. Mit szóltok? Jó lesz? - kérdezem.
- Nekem nyolc. - dől hátra a kanapén Fafa.
- Tőlem mehetünk. - mosolyodik el Kinga.
- A fiúknak ne szóljunk? - kérdezi Franci.
- Szerintem ne, azt mondták ma sok dolguk van. De, majd twitterre kiirjuk, hogy mit csinálunk. Ha nem érnek el minket telefonon, akkor csak lesz annyi eszük, hogy utána néznek kiirtunk e valamit valahová - vogyorodom el, mire mindketten csak bólógatnak.
- De addig még van másfél óra... - jegyzi meg Kinga.
- Rendeljünk kját, ebédeljünk meg, öltözzünk át aztán átmagyünk úgyis itt van kb két utcányira..vagy annyi se.
- Igen, közel van. - mondom.
Rendeltünk pizzát, míg kihozták kifaggattam a lányokat a tegnap estéről. Úgy tűnik nekik is jó estéjük volt, ennek örültem.
Megebédeltünk, átöltöztünk és indultunk is. Fél óra múlva kezdődik, úgyis tíz perc, mire elkezdődik, az így jó lesz.
- Azta, ez aztán a nagy uszoda.. - nézünk körbe leesett állal.
Megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek.
- Végülis attól függ mihez viszonyítod! - rántja meg a vállát Franci.
Kiderült, hogy még csak jegyet sem kell venni, úgyhogy egyből átmentünk az előtérből a uszoda részbe.
Nem akartunk középre ülni ezért a bal oldalra ültünk a legfelső sorba.
- Nem baj, ha ide fel ültünk az ötödik sorba? Nem szeretm, ha ülnek fölöttem.. - nézek a lányokra.
- Dehogy baj, innen mindent nagyon jól lehet látna. Mégha nem is középen, de nem is a SZÉLÉN - emeli fel az ujját - ülünk! - mondja Franci.
- Emili, ki a hatos? - kérdezi Kinga.
- Fehér? Vagy kék?
- Fehér.
- Azok a szombathelyiek. A hatos..hmm talán a Márk. Nem vagyok biztos benne, de az tuti, hogy a kettes az a Máté. Gergő meg ott van a tizesben. - állapítom meg.
Mivel még csak passzolgatnak, így kicsit egyszerűbb megállapítani, mivel nem mozognak nagyon.
- És a tizenkettes? - kérdezi Franci. - Olyan ismerős..
- Most is évfolyamtársunk. Az egyetlen ember, akit utálok..
- Oké, világos tehát az Botond..
- Igen. És nézd ott van a Viki! - mutatok egy lányra, aki épp most ugrik be a vízbe.
Gegő oda úszik hozzá és valamit nagyon magyaráz neki, majd végül felénk mutat. Viki feléánk úszik ki a medence szélére. És integet, hogy menjek oda.
Óvatosan oda lépkedek nehogy elcsússzak, majd leguggolok hozzá.
- Nyugi nem rántalak be! - vigyorog rám.
- Ezt jó tudni. Hogy vagy? - kérdezem. - Bár tudod mit most nem akarlak zavarni, gyakaorolj csak! Sok szerencsét! - mosolygok rá.
- Akkor, majd később. Szia, és szeretném, majd hallani, ahogy szurkolsz! - kacsint rám.
Elvigyorodok, integetünk egymásnak, majd visszaülök a helyemre.
Gyorsan csinálunk egy képet hármunkról, majd Franci felteszi twitterre, mi ketten RT-zük, majd kikapcsoljuk a telefonjainkat.