장 두 ~ Chapter 2.

~Fafa~
- Van nálam két plusz V.I.P jegy, ha szeretnéd megkaphatod őket! - ajánlja fel.
- És ennek mi a feltétele?
- Hogy elkísérhetlek a gyógyszertárba meg haza, mert így már mindketten rá érünk! - mondja.

- Felőlem mehetünk is, ha gondolod! - mondom, mire elmosolyodik.

Hamar oda értünk a gyógyszertárhoz, ahhoz képest milyen lassan mentünk. Pár percnek tűnt, mivel az egész utat végig beszélgettük.

Gyorsan bementem, megvettem a dolgokat, amiket Emili leírt és futottam vissza Zelohoz.

- Minden meg van? - érdeklődik, miközben elindulunk haza felé.

- Igen! - mondom, majd megszólal a telefonom.

- Hol a francban vagy? Nem fogunk oda érni, ha nem sietsz! - szól bele Emili idegesen a telefonba.

- Nyugi, nem kell sietnünk...

- Mi? Már hogy ne kéne? Ha nem érünk oda ídőben órákon át feleslegesen álldogálhatunk a napon! - idegeskedik.

- Emili! Figyelj rám légyszíves! Először is: nyugi! Másodszor: el van intézve, hogy bejussunk...

- Mi van? Most összezavartál...

- A lényeg, hogy mindjárt otthon vagyok és akkor, majd megbeszéljük! - mondom, majd leteszem a telefont.

- Ki volt az? - kérdezi kedvesen. - Jajj, bocsi. Én..nem akartam kíváncsiskodni...

- Semmi gond. A barátnőm volt, Emili.

- Ő az aki beteg? - kérdezi.

- Nem, ő nem beteg. - vigyorodok el.

- Hányan vagytok ti barátnők? - nevet fel.

- Csak hárman. - nyugtatom meg. - Egyébként minek köszönhetem azt, hogy felajánlottad a V.I.P jegyeket?

- Hát ha már elütöttelek ez a legkevesebb! - mosolyog rám.

- Köszönöm! - mondom hálásan.

- Nincs mit! Így legalább a többieket is megismeritek!  - mondja, majd összemosolygunk.

~Emili~

- Kérsz még teát? - megyek be Kinga szobájába.

- Igen, köszönöm. - kezébe adom a bögrét. - Franci mikor ér vissza? Már elég rég elment. - mondja.

Még válaszolni sem tudtam, mert az emlegetett szamár megérkezett.

- Itt vannak a gyógyszerek! - teszi le az éjjeliszekrényre őket. - Hogy vagy? - néz Kingára.

- Hát voltam már ennél jobban is! - vigyorodik el, majd kortyol egyet a teájából.

Hirtelen felnevet, mire én felvonom a szemöldököm.

- Mi az? - kérdezem.

- Azt hiszem már képzelődöm is. - nevet tovább.

- Mi van? - kérdezem újra.

- Az ajtóban ott áll Zelo. Hát ez haláli! - vigyorodik el. - Jobb ha beveszem a gyógyszereket, nehogy még a végén úgy lássam, hogy Dongho is itt van! - nevet.

Az ajtóhoz néztem és azt hiszem az állam már majdnem a földet súrolta.

- WTF?! Franci! Adj nekem is a gyógyszerből! Elkaptam én is ezt a vírust asszem...az normális, hogy ilyeneket képzelünk? - nézek Fafára.

- Beszélj angolul, hogy ő is értse! - mondja komolyan, mire felnevetek.

- Hát jó! - mondtam, majd az ajtóhoz sétáltam és "Zelo" elé álltam. - Szia! Emili vagyok, Fafa barátnője. Nem ismerem annyira a bandádat, de jó a zenétek. Azt hiszem egy számotokat hallottam csak, azt ami Fafa csengőhangja. Ne kérdezd mi a címe, mert gőzöm sincs! - mondtam a szemébe, majd Franciékhoz fordultam, mindketten hülyén néztek rám. - Na látjátok az igazi Zeloval szóba se mernék állni! Mentem inni, mindjárt jövök, addig beszélgessetek "Zeloval" - mutatok idézőjelet a kezemmel.

Engedtem gyorsan egy pohárba vizet és mentem vissza a lányokhoz.

- Zelo vagyok, örülök, hogy találkoztunk - mondta, mire ráköptem a számban levő vizet.

OMG! Zelo itt?! Mi a franc?!

Szegény srác letörölte pólójával arcát, rám nézett, majd elkezdett nevetni, mire elvörösödtem. Ez nagyon gááz!

- Bocsi, nem akartalak leköpni! - motyogtam, a zoknimat tanulmányozva.

- Semmi gond, de azért ez vicces volt! - mondta.

Tök normális volt, olyan mint mi, csak egy hétköznapi ember. Ennek örültem, hál isten nem szállt el!

/11:30/

- Indulhatunk? - kérdeztem Francitól.

- Hova sietsz? Ráérünk! - rántja meg a vállát.

- Fél tizenkettő van, a dedikálás délben kezdődik!

- És? - néz rám értetlenül.

- Előtte találkozunk a többi fiúval elvileg. Szerinted, ha pont délre beesünk, akkor láthatjuk őket előtte? - forgatom meg a szemem.

- Igazad van! Indulás! - áll fel és határozott léptekkel távozik a lakásból.

- Elmentünk! - üvöltök be Kingának.

- Jó szórakozást! - hallom a választ.

- Köszi! - mondom, majd Franci után igyekszem.

Mikor oda értünk kiderült, hogy egy óriási stadion előtt lesz a dedikálás.

- Azta! Ez aztán a nagy épület! - motyogom tátott szájjal.

A sikitozó tömeg az épület előtt énekelt - gondolom - egy B.A.P számot. Nagyon sokan vannak, nem gondoltam volna, hogy ennyi magyar rajongójuk van.

- A jegyek? - jut eszembe hirtelen.

Kérdésem után Fafa elkezd kutatni a táskájában, aztán hirtelen megfagy.

- Zelo nem adta oda őket... - leheli maga elé bámulva.

- Akkor hívd fel! - ajánlom. - Meg van a száma?

- Igen, mielőtt elment számot cseréltünk. - mondja, majd tárcsázza is. - Szia Zelo! Öhm...a jegyeket nem adtad oda!

- Oppá, bocsi! Hol vagytok? - hallom a telefon másik oldaláról Zelót.

- Itt az épület előtt.

- Akkor gyertek a hátsó bejárathoz!

- De nincsnek itt őrök?

- De vannak...kimegyek elétek csak induljatok el!

- És a rajongók? - suttogja Fafa.

- Miattuk ne aggódj elterelem a figyelmüket valahogy! - mondja, majd leteszi.

- Hallottad? - kérdezi rám nézve.

- Igen, de mégis, hogy tereli el a figyelmüket? - kérdezem, mire Franci megrántja a vállát.

A következő pillanatban egy csuklyás alak rohan ki az épületből és minden figyelem rá szegeződik. Ez meg ki?

Franci előkapja telefonját, majd rám néz.

- Indulás! - mondja, majd gyorsan elsurranok a rajongók mellett.

Az épület oldalánál már biztonságban voltunk, csak egy gond volt...

- Ti meg hová mentek? - kérdezi egy két ajtós szekrény (nagy darab őr). - Ha nincs V.I.P jegyetek, amit mellesleg kétlek, akkor forduljatok vissza amilyen gyorsan csak tudtok! - mondja felemelt hanggal, mire ideges leszek.

Hogy mer így beszélni velünk? Mégis kinek képzeli magát, hogy csak úgy ordítozzon bárkivel?!

- Na ide figyeljen maga... - kezdek bele, de Zelo közbelép.

- David! Engedje be őket, velem vannak! - mondja határozottan, mire az őr félre áll.

- Elnézést kérek, uram! - hajol meg Zelo előtt.

- Én megbocsátok, de nem nekem tartozik bocsánat kéréssel! - mondja, mire David felénk fordul.

- Sajnálom, nem tudtam... - hajol meg előttünk is.

- Semmi gond, tudjuk milyen nehéz lehet a maga munkája! Sosem lehet tudni ki az őrült rajongó vagy paparazzi, aki csak be akar szökni, igaz? - vigyorodik el Franci, mire az őr bólint.

- Na gyertek! - int Zelo, hogy kövessük.

Elköszönünk Davidtől, majd elindulunk Zelo után.

- Nos ez az öltözőnk! - mutat egy ajtóra amin egy lap áll.

- Biztos, hogy bemehetünk? - kérdezi bizonytalanul Franci.

- Persze, már meséltem rólatok a többieknek! - vigyorog ránk.

- Szuper, akkor mind tudják milyen hülye vagyok... - motyogom, mire Zelo felnevet.

- Nyugi! Csak annyit tudnak, hogy találkoztam veletek, meg beszéltem a beteg barátnőtökről és, hogy Emlili te helyette jössz, meg ilyesmik. Ennyi, mást nem tudnak!

- Hál' isten! Amúgy még egyszer bocsi, hogy leköptelek! - mondom, mire mindhárman felnevetünk.

~Fafa~

Zelo ráteszi a kezét a kilincsre.

- Nekem ez nem megy! Nem tudok bemenni! - csukom be a szemem és gyökerezik földbe a lábam.

Annyira hihetetlen, hogy találkozhatok a kedvenc bandám tagjaival személyesen. Úristen!

Egyszercsak azt érzem, hogy megfogja valaki a kezemet, mire kinyitom a szemem.

- Nyugalom! Nem fognak megenni! - mosolyog rám bíztatóan Zelo, majd lenézek összekulcsolt kezünkre és elpirulok.

- Mi ez a nagy lárma az ajtó előtt? - nyílódik ki az ajtó.

A leader állt előttem teljes élet nagyságban. Zelo a kezemnél fogva kicsit maga mögé húzott. Emili pedig ott volt velünk szemben és csak nézett, nem tudta mi van.

- Csak mi vagyunk! - mondja Zelo.

Yong Guk végig néz Emilin, majd rajtam is. Hát nem tudom, nem tűnt nagyon úgy, mintha örülne nekünk...

- Gyertek be...ha már itt vagytok! - mormolja kicsit mérgesen, majd vissza megy az öltözőbe.

- Biztos, hogy nem zavarunk? - tátogja Emili Zelonak, mire az csak bólint.

Zelo belép az öltözőbe, engem magával húzva, Emili pedig szorosan mögöttem jön.

Nem túl nagy a helyük, de ahogy látom így is jól meg vannak. Jong Up a tükör előtt áll és a haját igazgatja, Dae Hyun a tab-ját nyomkodja, Himchan és Young Jae pedig valakinek telefonját nézik. Yong Gukot nem is látom.

- Fiúk, ők itt Fafa és Emili! - mutat ránk Zelo.

Mindenki ránk néz. Végig mérik Emilit is és engem is.

Én is jól megnézem őket. Hihetetlen úgy érzem magam, mintha egy 3D-s filmet néznék. Nem lehet, hogy ez valóban megtörténjen.

- Szia, Young Jae vagyok! - lép az első srác Emilihez.

- Szia, én Emili! - mosolyog.

Majd oda jön hozzám is és bemutatkozik. Ez így megy tovább Himchannel és Dae Hyunnal is.

- Öhm...Jong Up vagyok, örülök, hogy találkozunk! - áll Emili elé Jong Up, a tarkóját vakarva.

Zavarban van! Azta, lehet, hogy bejön neki Emili! Na, jó már megint előre kombinálok, inkább várjuk ki mit reagál Emili.

- E-emili... - makogja totál vörös fejjel, mire Zelora nézek.

Eddig ő is Jong Upékat figyelte, de mikor észrevette, hogy ránézek tekintete rajtam állapodott meg és elmosolyodott. Tudtam, hogy ugyanarra gondolt amire én is.