- Hülyéskedsz? Nálad jobbat nem hiszem, hogy bárhol találnék... - suttogtam.
Persze mindenki meghallotta, annyit mondtak - hosszan elnyújtva-, hogy 'ó'. Még jobban JongUphoz bújtam, égett az arcom. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Lehet hogy ezt csak négyszemközt kellett volna mondanom..de hát végülis mindegy, a légyeg így is úgy is ugyanaz.
..."
Amúgy nagyon örülök, hogy már négy olvasóm van és a nézettség is egyre nagyobb. Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvassa a blogomat!^^
Sajnálom, hogy ennyit kések a fejezetekkel, de -sajnos- most a tanulás az első. Vagyis nem sajnos, dehát..mindegy, remélem értitek mire akarok kilyukadni..:D
Sziasztok! Itt a fejezet! Remélem tetszeni fog! :) Egyébként néztek K-Dramákat?^^ Ha igen van valami, amit tudtok ajánlani? :) Írhattok komiba vagy estleg twitteren is (@EsztiiDankovics), előre is köszi^^
~Zelo~
Február másodika van. Már jó ideje nem láttam Fafát. Jó, persze Skype-on. De az nem ugyanaz, mintha élőben találkoznánk...
Persze ezeket a dolgokat csak Jongupie hyung-gal beszélem meg, mivel ő pontosan tudja mit érzek. A többi tagot, pedig nem szeretném nyaggatni a gondjaimmal, hisz' közeleg a vissatérésünk. Nagyon sokat gyakorlunk, legalább ez eltereli a gondolataimat. Muszáj keményen dolgoznom, vagyis dolgoznunk, nehogy még a végén a rajongóink csalódjanak bennünk. Ők most a legfontosabbak, hiszen mi is lenne velünk a rajongóink nélkül? A Babyk a legfontosabbak nekünk és nem tudjuk elégszer megköszönni azt a sok szeretetet és támogatást, amit tőlük kapunk. Nagyon hálásak vagyunk nekik!
- Jongupie hyung! Bejöhetek? - nyitok be a szobájába.
- Gyere csak! - válaszol, de nem látom sehol.
Mikor beljebb lépek, látom, hogy éppen a sminkjét mossa le.
- Nem beszéltél véletlenül Emilivel mostanában? - érdeklődöm.
- Most akartam felhívni. Itt maradsz? - mosolyog rám.
- Ha nem zavarok, persze. - mondom, mire megrázza a fejét. - Skype?
- Igen. Remélem el tudjuk érni.
Miután ezt kimondta, már hívta is Emilit.
- Nem válaszol. Lehet, hogy nem ér rá. Bár még olyankor is azárt felszokta venni. Furcsa. - rántja meg a vállát.
- Megpróbálom Fafát! - veszem elő a telefonom, és tárcsázom is. - Nem veszi fel... - szomorodok el.
- Srácok, megjött a kaja. - nyit be YongGuk hyung.
Mindketten kimegyünk a konyhába a többiekhez.
Február öt..azóta sem tudtuk elérni a lányokat. Valami rosszat tettünk talán? Tanácstalan vagyok...
Február hat. Reggel 8 óra van éppen az edzőterembe igyekszünk.
A szokásos edzés után a táncterembe megyünk próbálni. Amikor a terem elé érünk YongGuk megállít engem és JongUpot.
- Várjatok egy percet! Ellenőriznünk kell az...öö..öltözőt! - hatalmas mosolyt villant a mondata végén.
Tudtam, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy valami meglepetés JongUp hyungnak. Én este akartam oda adni az ajándékát..
És ha ez egy meglepetés, akkor engem miért hagytak ki belőle?
Mindenki bement a terembe kivéve mi kettőnket.
- Szerinted komolyan az öltözőt ellenőrzik? - kérdezem a hyungtól.
- Persze, hogy nem. De remélem nem néztek minket olyan hülyének, hogy ezt bevesszük.
- Tudod valamit csodálok benned! - jegyzem meg, mire értetlenül néz rám. - Mindig mosolyogsz, akármi történjék. És tudom, hogy te is úgy érzel a Fafáékkal kapcsolatban, mint én. De te elrejted az érzéseidet, mert tisztában vagy azzal, hogy most nincs sajnálkozásra és szomorkodásra idő. - mondom ki, majd eszembe jut, hogy ezt lehet nem kellett volna. - Sajnálom. Beszélek itt össze-vissza. - hajtom le a fejem.
- Ugyanmár, ne sajnálkozz! Különben is..igazad van. - sóhajt.
- Zelo, bejönnél? - dugja ki a fejét YongGuk hyung az ajtón.
- Persze - válaszolom.
Egy kis résen kellett átpréselnem magam, mert a hyung nem engedte jobban kinyitni az ajtót.
Mikor - végre - bejutottam, láttam, hogy mindenki díszít. Tudtam én, hogy meglepetés lesz!
- Mit kell tennem? - kérdezem.
- Menj be, kérlek az öltözőbe és ne szólalj meg, vagy, ha igen akkor is csak suttogj. Mikor szólunk gyere ki. Egyedül! És elénekeljük a Happy Birthday-t JongUpnak. - suttogja.
Kicsit zavaros volt, amit mondott, de végül az öltöző felé vettem az irányt.
Kopogtam, mire Fafa kinyitotta az ajtót.
Na várjunk..KI??
Kedvesen mosolygott rám, én pedig csak néztem.
- Minden rendben? - váltott aggodalmas arckifejezésre.
Megráztam a fejem. Aztán hirtelen megöleltem, először kicsit meglepte - ahogy engem is, az ilyesmi reakció nem rám vall -, de aztán visszaölelt.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - suttogtam a fülébe.
- Hé, minket már nem is üdvözölsz? - suttogta egy másik hang, mire Fafa elengedett.
- Emili, Kinga! - örültem meg - persze suttogva. - De jó, hogy mind itt vagytok! JongUp biztos nagyon fog örülni! - néztem Emilire.
- Hát remélem.. - harapott az alsó ajkába.
- Ne csináld már megint ezt! - boxolta vállba Fafa óvatosan, mire Emili lehajtotta a fejét.
Szemöldökömet kérdőn ráncolva néztem Fafára, aki jelezte, hogy majd később megbeszéljük.
- Zelo! Gyere! - jött oda hoozánk YoungJae hyung.
- Azonnal! - gyorsan nyomtam egy puszit Fafa arcára, majd elsiettem a többiekhez.
- JongUp!! - kiáltott YongGuk hyung, mire JongUpie hyung megjelent az ajtóban.
Valaki elindította számot, mi pedig örömmel adtuk elő barátunknak.
JongUpie hyung nagyon örült ennek az egésznek, még sosem láttam ennyire boldognak.
- Kedves JongUp, tudjuk, hogy reggel már megvolt a csodálatos szülinapi ébresztőd... - ez körülbelül abból állt, hogy reggel hat órakor mind az ágyán ugráltunk és üvöltöztük, hogy boldog JungUp napot -, de az csak a kezdete volt a napnak. Melyik ajándékodat szeretnéd meg kapni? A legnagyobbat, amit nem is tudtunk becsomagolni, vagy a kisebbeket? - vigyorodik el.
- A legnagyobbat - csillan fel JongUp hyung szeme, mint egy öt éves kis gyereknek.
Természetesen nagy nevetés támad a reakciójától.
- Ez nagyon aranyos volt! - nevet Himchan. - Az ajándék osztás előtt csinálok egy képet! Álljatok össze..valahogy. - veszi elő a telefonját.
- Kössük be a szemét! - találja ki hirtelen Himchan.
Így teszünk, aztán Fafáék kijönnek az öltözőből.
~Jongup~
Már egy jó ideje nem látok semmit, sőt már semmiféle zajt sem hallok. Az elején még valakik motyogtak valamit, de most...
- Levehetem már? - kérdezem, de semmi válasz.
Nagyot sóhajtottam, de aztán valaki megfogta a kezem. Egy meleg hullám járta át a testem. Ez furcsa..
- Öhm..na jó, most már komlyan le szeretném venni.. - mondtam, mert kicsit zavarba ejtő helyzet volt.
Megesküdnék rá, hogy egy lány fogta meg a kezem.
De, amint ezt gondoltam, el is engedte, mire kicsit megijedtem. Aztán éreztem, hogy valaki kioldja a szemfedőmet.
Egy pillanatig nem mertem kinyitni a szemem. Féltem mit..vagyis kit fogok látni.
Valami furcsát hallottam, mintha a lány sírna. Aztán hirtelen csak annyit éreztem, hogy megölel, mire azonnal kinyitottam a szemem. De nem hittem el..egy pillanatig úgy tűnt, mintha álmodnék. De nem..ez a valóság.
Miután végre magmhoz tértem visszaöleltem Emilit.
- Ne sírj! Nincs semmi gond! - simogattam meg a hátát és öleltem magamhoz szorosabban. - Tudod mi a furcsa akkor amikor veled vagyok? - kérdeztem, mire végre a szemembe nézett. - Az, hogy alapból egy nagyon félénk srác vagyok, de amikor te velem vagy, akkor..hogy is mondjam..sokkal jobban érzem mgam és ilyenkor eltűnik ez a kis félős énem. Ezt eddig csak a többi tag tudta kihozni belőlem, de ők sem mindig. - mosolygok rá.
- Nagyon örülök, hogy újra láthatlak. - törli le könnyes arcát.
- Egyébként a többiek hová tűntek? - kérdezem, mivel, hogy kiürült a terem teljesen.
Emili ujját a szája elétartja és halkan elindul az ajtó felé. Mikor látja, hogy nem követem, int, hogy menjek utána. Az ajtóhoz érve Emili ravaszan elmosolyodik és hirtelen kinyitja azt.
A többiek beburulnak, majd testrészeiket simogatva és fájdalva felállnak.
- Fafa, Kinga. Örülök, hogy láthatlak titeket is! - mosolygok és intek a két lánynak, amit ők viszonoznak is.
- YoungJae - szólal meg Emili, mire a másik két lány is mellé áll -, velünk jönnél egy kicsit? - kérdezi.
- Hová is? - érdeklődik a megszólitott.
- Az öltözőbe.. - válaszol Fafa.
- Oké. - mondja YoungJae, majd elmegy a lányokkal.
- Nem kéne nekünk is menni? - kérdezi Zelo.
- De! - vágom rá és utánuk is megyünk.
Mikor oda érünk, már csak azt látjuk, hogy YoungJae ott ölelgeti a lányokat és a lányok is őt.
- Khm.. - köszörülöm meg a torkom.
- Nézzétek mit kaptam! - mutat YoungJae egy pólót, egy tábla csokit és egy sapkát.
Valószínüleg mindenki értetlenül nézhetett, nem csak én, úgyhogy a dolog magyarázatra szoruét.
- Utószülinapi ajándék. - mondja Kinga.
- Áá.. - világosul meg mindenki egyszerre.
- És persze JongUpnak is hoztunk ajándékot.. - kezdi Fafa, de félbe szakítom.
- Bocsáss meg, hogy így belevágok a szavadba. De az ajándékozás ráér később is..mi lenne, ha most elmennénk ebédelni? - javaslom, mivel már éhen halok.
- Jó ötlet, a manager hyungtól kaptunk pénzt, hogy egy nagy ebéddel is megünnepelhessük a szülinapodat! - vigyorog YongGuk hyung.
~Emili~
- Egyébként, megjegyzem, hogy volt nem rég YoungJae-n kívül egy másik szülinaposunk is! - mondja Daehyun, mikor kilépünk az étteremből. - Kinga, mivel nem köszöntöttünk fel még rendesen, ezért ma este elmegyünk valahová.
- Hová? - csillan fel Kinga szeme.
- Csak annyit árulok el, hogy egy koncertre. Mást nem tudhatsz egyenlőre, hogy meglepetés legyen! - kacsint rá Daehyun.
- Nekünk msot sajnos elkell mennünk. Himchan-nel bent leszünk egy műsorban ás ma veszik fel. - mondja YongGuk.
- Menjetek csak, később találkozunk. - mondja YoungJae.
- Mehet lányok? 1, 2, 3.. - kezdem - YongGuk, Himchan fighting! - mondjuk egyszerre.
A fiúk megmosolyogják, aztán tényleg távoznak.
- Szeretnétek kicsit körülnézni a városban? - kérdezi JongUp.
- Igen, nagyon!! - lelkesedek fel hirtelen.
Elérkezett az este. Mind felöltözve és izgalommal tellve álltunk a fiúk nappalijában.
Emili
Kinga
Fafa
- Mehetünk? - érkezett meg az összes fiú.
- Persze! - válaszoltuk egyszerre.
Egy óriási stadion előtt álltunk, ahol nagyon sok lány volt, hatalmas táblákkal. A fiúk bekötötték a szemeinket, mint délelőtt JongUpnak.
A fiúk vezettek minket..valahová. Csak azt vettem észre, hogy egyre inkább távolodunk a rajongóktól, mert már alig hallottam őket.
Levették rólunk a szemfedőket és egy ajtó előtt találtuk magunkat. Hirtelen megfagytam, miután meg láttam egy papírt, ami az ajtóra volt ragsztva. Atya..Úr..Isten!...
Boldog szülinapot a mi drága, mindig mosolygó JongUpie-nknak!!^^ <3
A következő fejezet hétvégére várható! ;)
És egyébként nagyon megnőtt a nézettség, ezért hálás vagyok és örülök annak, hogy három rendszeres olvasóm és persze olyanok is akik nincsenek bejelentkezve, de figyelemmel kísérik a blogomat^^ 감사합니다! Saranghe<3
