장 여덟 - Chapter 8. (II.)

 

Sajnálom, jó hosszú időt kihagytam - megint..:/ De most meg jött végre az ihlet.:)

Mostantól egyébként megváltozik pár dolog, azok a párbeszédek, amik kékkel lesznek, azok angolul folynak, a többi pedig koreaiul.:) 

 

Jó olvasást!^^

 

_____________________________________________________

 

 

 

 

 

Kezemet finoman az öltöző kilincsre simítottam. Kicsit megijedtem, úgyhogy visszahúztam a kezem. Jongup megfogta a kezem.

- Együtt. - mosolygott rám.

Aztán lenyomtuk a kilincset.

 

Furcsa érzésem támadt. Aztán hirtelen minden eltűnt, de a várt sötétség helyett, csak fehéret láttam, ami iszonyatosan zavarta a szemem, ezért gyorsan kinyitottam.

Nem tudom jó döntés volt-e…

Idegesítő pityegés csapta meg a fülem, mire elkezdtem morogni. Egy lány (?) lépett oda mellém. Hosszú sötét haja volt, aminek az alja be volt festve. Szép mandula szemei  voltak, amik boldogan csillogtak.

 

<!--[if !vml]--><!--[endif]-->

 

- Istenem! Hát felébredtél! Azonnal szólók az orvosnak! – vigyorgott, mint a vadalma és ki is rohant.

Ez a csaj koreaiul dumált és megértettem. Ez normális?
Végül bejött egy férfi. Olyan negyven év körülire tippelném. Kedves arca volt és fehér ruháján volt egy kis fém táblácska, amire koreai betűkkel a neve volt írva. Dr. Lee Yon Kuk vagy Guk  ezt nem tudtam eldönteni.
Eldönteni? Egyáltalán elolvasni, hogy tudtam?
Azt hiszem eléggé elgondolkozhattam, mert észre sem vettem, hogy az orvos már hozzám beszél.
- Elnézést megismételné? - kérdeztem automatikusan..koreaiul.
- Jól érzi magát? - mosolygott rám.
- Igen, azt hiszem..legalábbis fizikailag…
- Biztosan nem érez sehol fájdalmat? - kérdezte.
- Nem. De legyen szíves elmondani hol vagyok, és miért. - néztem rá kérlelően.
- Úgy érti nem emlékszik semmire?
- Nem..vagyis nem tudom.. - bizonytalanodtam el.
- Rendben. Akkor..emlékszik erre a lányra? - mutat a hosszú hajú csajra, mire megrázom a fejem.
A lánynak eltorzult az arca, aztán elnézést kért és inkább kiment.
- Ki ő? - nézek aggódva az orvosra.
- Az egyik legjobb barátnője, együtt gyakornokok a TS-nél. És akkor rám sem emlékszik?
- Legyen szíves tegezni. ÉS sajnos nem, honnan kéne ismernem Önt? Mi történt velem? - esek hirtelen kétségbe.
- Az édesapád legjobb barátja voltam… - sóhajtott.
Leült az ágyam szélére.
- Volt?
- Igen. Tudod Emily..
- Na végre! - örültem meg egy kicsit.
- Mi az? - vigyorodott el.
- A nevemre jól emlékszem!
- Ennek én is örülök. - nevet fel.
- Bocsánat, félbe szakítottam. - hajtottam le a fejem.
- Semmi gond! - borzolta meg a hajam. - Tehát, mint említettem… Mesélt volna tovább, mikor berontott egy csuklyás alak.

 

 

<!--[if !vml]--><!--[endif]-->

- Úristen, Emily! Nagyon örülök, hogy felébredtél! Nem fáj semmid? - kérdezte a srác, miközben lehúzta a csuklyáját.

Én csak tátott szájjal bámultam rá, mire az orvos nevetni kezdett.
- Nem emlékszik szinte semmire. - sóhajtott az orvos Taeminre nézve. - De úgy látom rólad van valamilyen emléke. - vigyorodott elvégül.
- Ki nem ismeri Taemint a SHINee-ból? Az nem is ember! - csúszott ki a számon, aztán gyorsan oda kaptam a kezem. - Bocsánat! - motyogtam.
Taemin leült a lábam mellé az ágyra.
- Az nem rémlik, hogy szinte testvérek vagyunk? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Kiskorunk óta ismerjük egymást, a szüleink nagyon jóban voltak. - hajtotta le a fejét.
- Mi a baj? Valami rosszat csináltam? - néztem rá aggódva.
Mire tekintete az orvosra ugrott, aki megrázta a fejét.
- Egyedül hagylak titeket! Szólj, ha valami gond van! - mosolygott rám, majd kiment.
- Emily, - szólított meg, mire kirázott a hideg. - tudod, hogy miért vagy itt? - nézett komolyan a szemembe.
- Nem..
- A- csuklott meg  a hangja - autóbaleseted volt. Édesapád vezetett, anyukád pedig mellette ült, te meg hátul.. - nyelt egyet - azt hittük te is..hogy te is..meghaltál..de a mentő időben oda ért.. kómába estél ..és az elmúlt három hétben mind érted aggódtunk..hál istennek újra köztünk vagy! - mosolygott rám, bár szeme kicsit könnyes volt.
- És..és a..szüleim? - ijedtem meg.
Taemin erősen becsukta szemeit és alsó ajkára harapott.
Túl hirtelen ért. Nem tudom..elhinni..
Nem kaptam rendesen levegőt. Szinte fulladoztam.
- Emily, Emily! Nyugodj meg, nyugodj meg! Itt vagyunk veled, vigyázunk rád! - fogta meg a kezem. - Emily, figyelj rám, nem lesz semmi baj! Érted? Megoldjuk, bár pótolni nem tudja őket senki, de..de segíthetünk neked, ezt az időszakot átvészelni! - mondta, mire megnyugodtam..viszonylag.
- Muszáj kérdeznem valamit.
- Nyugodtan, bármit! - mosolygott rám.
- Akkor te most jól ismersz engem, ugye?
- Igen!
- Ismerem a B.A.P-t? Van Franciska, vagy Kinga nevű barátnőm?
- Nagy B.A.P fan vagy és láttad már őket, de nem ismered személyesen egyik tagot sem. Igen, Kinga és Fafa a magyar barátnőid. Tizenöt éves korodig Magyarországon laktál a szüleiddel, mivel édesapád magyar.
- És miért költöztünk ide? - néztem rá értetlenül.
- Tényleg sok minden van, amire nem emlékszel! Meséljek kicsit rólad?
- Igen,  légyszi.
- Rendben. Idén leszel 18 éves, félig magyar, félig koreai vagy. Mint mondtam Magyarországon laktál, tizenöt éves korodig, de itt születtél Koreában. Öt éves korodban vittek el. Addig szinte mindennap együtt játszottunk délutánonként. Sokszor volt olyan, hogy együtt ment kirándulni a két család. Nagyon szomorú voltam, amikor elmentél. És nagyon örültem, mikor visszaköltöztetek. Aminek az volt az oka, hogy édesapád itt kapott egy jó állást és anyukádnak már nagyon hiányzott az otthona. Most a JOY Tánc Akadémiára jársz és mellette gyakornok vagy a TS-nél. Két legjobb barátnőd Min és Hori, akik osztálytársaid. A lány, aki itt volt, mikor felébredtél a harmadik legjobb barátnőd őt ShinJinek hívják. Őt azért ismered, mert ő is a TS-nél gyakornok, ahogy Min és Hori   is egyébként.
- És ismerem a SHINee többi tagját is? - csillant fel a szemem.
- Telefonon már beszéltél velük, mikor ők vették fel helyettem. De még nem. Mi az amire emlékszel egyébként?
- A keresztnevem Emily. Emlékszem a K-Popra. Arra, hogy régebben nagyon - most már nem annyira - szerettem Eric Saade-t és a One Directiont. Arra, hogy imádom a B.A.P-t és a SHINee-t.
- Ennyi?
- Igen - húztam el a szám.
- Hát jó sok minden kiesett akkor. - fújta ki a levegőt. - Muszáj megkérdeznem..ki a kedvenced a bandánkból? - vigyorodott el.
- Hát amikor a Hello Baby-teket néztem elsőre te voltál. Aztán néztem más videókat, meg képeket és totál Key fan lettem. De ettől függetlenül te vagy a második helyen, aztán jön Jonghyun, aztán Minho és végül Onew. - vigyorodok el.
- Tehát a Hello Baby-re emlékszel. Plusz a neveinkre is..
- Igen, ami így a K-Pop-hoz kapcsolódik, azok a dolgok megvannak, azt hiszem..
- Azt hiszed? - kérdez vissza.
- Igen. Mivel most mindenben kicsit bizonytalan vagyok. Lehetséges, hogy amíg valaki kómában van, képzelődik elég erősen, szinte már úgy mintha az a dolog tényleg megtörtént volna? - gondolkozom el.
- Nem tudom. Miért? Mi történt? - húzza össze a szemeit.
- Azt álmodtam(?) vagy inkább képzeltem? Mindegy. .szóval az volt, hogy Magyarországon laktam, Szombathelyen. De mivel a B.A.P Budapestre jött koncertezni, ezért felmentünk oda és Fafa az utcán összefutott Zeloval és összeismerkedtek. Aztán mentünk dedikálásra ott meg ismertek minket a fiúk és mi is őket. És randiztam Jonguppal meg minden és ez a „képzelődés” olyan kát, három hónap volt..furcsa..
A képzelődés végén a beszélgetésünk még világosan rémlett:
"- Hülyéskedsz? Nálad jobbat nem hiszem, hogy bárhol találnék... - suttogtam. Persze mindenki meghallotta, annyit mondtak - hosszan elnyújtva-, hogy 'ó'. Még jobban JongUphoz bújtam, égett az arcom. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Lehet hogy ezt csak négyszemközt kellett volna mondanom..de hát végülis mindegy, a lényeg így is úgy is ugyanaz."

- Ez tényleg furcsa. Kezdjük ott, hogy a B.A.P tavaly debütált, nem rég lettek egy évesek. Ennyi idő után általában nem szoktak menni máris Európába. Japán, Kína meg a környező országok, plusz néha Amerika valakinél szóba jöhet mondjuk. Érdekes minden esetre. - mosolyodik el. - Na és milyen volt a „képzelt randi”? - Nagyon jó..de most ez így furcsa, mert olyan mintha ismerném őket. Pedig még soha nem beszéltem velük igazából. Egyébként hogy-hogy a TS-nél vagyok gyakornok?
- Az SM-nél próbáltad először, de az nagyon nehéznek bizonyult ezért átmentél a TS-hez, ahol szintén nincs könnyű dolgotok, de ezzel megbirkózol simán. Egyébként Min és  majd kicsit később jönnek, még suliban vannak.
- Tényleg, neked nem kéne próbálnod vagy ilyesmi? - kezdtem aggódni.
- Nyugi! Épp ebédszünet van! - vigyorodott el.
- És ettél? - aggodalmaskodtam tovább.
- Nem, de nyugi a fiúk vesznek nekem kaját. Inkább ide rohantam, így űgy sem tudtam volna enni. Most, hogy láttalak és megnyugodtam, hogy fizikailag rendben vagy így már nyugodtan fogok enni! - mosolyog.
- Hihetetlen! - csillant fel a szemem.
- Mi? - húzta össze a szemöldökét.
- Sosem hittem volna, hogy valaha élőben láthatom, ahogy mosolyogsz.. - hajtottam le a fejem. - De most menj egyél, mert tele hassal nem lehet táncolni! - vigyorogtam.
- Rendben, jövök amint tudok! - mosolygott, majd elment.

 

Elment és egyedül hagyott a gondolataimmal..

 

 

 

 

___________________________________________________

 



Min

 

Hori