MainBlog

Sziasztook.:)
Megint késem.tudom..:( nagyon sajnálom, tényleg!:/
Na de hamarosan vége a sulinak és nyári szünet szóval jövök új fejezetekkel.:)

Őszintén szólva nem tudom mit gondoljak az utolsó fejezetről, amit írtam. Jó ez így? Vagy nem kéne ennyire bonyolítanom? - ezeken gondolkozom folyamatosan. Kérlek írjatok kommentbe nektek mi a véleményetek!*-* nagyon jó lenne tudni mit gondoltok: Folytassam ott, ahol az utolsó előtti fejezetet befejeztem? vagy Folytassam ott, ahol az utolsót hagytam abba? Kérlek segítsetek!!*-*
(Előre is köszi!^^)

A második ok, amiért írok az pedig az, hogy nem lesz 2. évad. Nehogy rögtön mérgesek legyetek!! Kérlek olvassátok el figyelmesen a következő pár sort:
Mindig vannak nagyon jó ötletem, amik csak úgy bevillannak, hogy "mi lenne, ha ez történne", "mi lenne ha az történne" és sok ilyen ötletem kárba veszett, azért, mert mikor ezek az ötletek jönnek egy részüket nem lehet beleépíteni abba a történetbe, amit éppen írok. Na de! Mi van, hogy, ha nem több évados történeteket írok ugyanazokkal a szereplőkkel, HANEM 1 évados történetek írnék és így mindig több lenne, lehet szó más bandákról is nem csak a B.A.P-ről (pl.:SHINee,VIXX,MYNAME,BTOB,stb.-amit szeretnétek - olyan banda/előadó, akit remélhetőleg ismerek.:D)
Nem tudom mit szóltok hozzá, de remélem -értelmesen el tudtam magyarázni és- tetszik az ötlet nektek!:)
Erről is írhattok esetleg kommentben.:)
Csináltam egy blogot ahová felteszem a blogok linkjeit, esetleg röviden azt, hogy miről szólnak.:)
(http://kpop-fanfictions-hun.blogspot.hu/)

És végül, de nem utolsó sorban:
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM a hat rendszeres olvasónak és azoknak is, akik bár nincsenek bejelentkezve mégios figyelemmel kísérik a blogomot. Köszönöm, hogy mindig kapok visszajelzést Tőletek, akár kommenben, akár a szavazásokon, amiket kiteszek.:)
NAgyon szépen köszönöm, azt is, hogy mikor sokáig nem írtam/írok akkor  is mellettem álltatok/álltok!:) <3


Puszi: Eszti;)

장 여덟 - Chapter 8. (II.)

 

Sajnálom, jó hosszú időt kihagytam - megint..:/ De most meg jött végre az ihlet.:)

Mostantól egyébként megváltozik pár dolog, azok a párbeszédek, amik kékkel lesznek, azok angolul folynak, a többi pedig koreaiul.:) 

 

Jó olvasást!^^

 

_____________________________________________________

 

 

 

 

 

Kezemet finoman az öltöző kilincsre simítottam. Kicsit megijedtem, úgyhogy visszahúztam a kezem. Jongup megfogta a kezem.

- Együtt. - mosolygott rám.

Aztán lenyomtuk a kilincset.

 

Furcsa érzésem támadt. Aztán hirtelen minden eltűnt, de a várt sötétség helyett, csak fehéret láttam, ami iszonyatosan zavarta a szemem, ezért gyorsan kinyitottam.

Nem tudom jó döntés volt-e…

Idegesítő pityegés csapta meg a fülem, mire elkezdtem morogni. Egy lány (?) lépett oda mellém. Hosszú sötét haja volt, aminek az alja be volt festve. Szép mandula szemei  voltak, amik boldogan csillogtak.

 

<!--[if !vml]--><!--[endif]-->

 

- Istenem! Hát felébredtél! Azonnal szólók az orvosnak! – vigyorgott, mint a vadalma és ki is rohant.

Ez a csaj koreaiul dumált és megértettem. Ez normális?
Végül bejött egy férfi. Olyan negyven év körülire tippelném. Kedves arca volt és fehér ruháján volt egy kis fém táblácska, amire koreai betűkkel a neve volt írva. Dr. Lee Yon Kuk vagy Guk  ezt nem tudtam eldönteni.
Eldönteni? Egyáltalán elolvasni, hogy tudtam?
Azt hiszem eléggé elgondolkozhattam, mert észre sem vettem, hogy az orvos már hozzám beszél.
- Elnézést megismételné? - kérdeztem automatikusan..koreaiul.
- Jól érzi magát? - mosolygott rám.
- Igen, azt hiszem..legalábbis fizikailag…
- Biztosan nem érez sehol fájdalmat? - kérdezte.
- Nem. De legyen szíves elmondani hol vagyok, és miért. - néztem rá kérlelően.
- Úgy érti nem emlékszik semmire?
- Nem..vagyis nem tudom.. - bizonytalanodtam el.
- Rendben. Akkor..emlékszik erre a lányra? - mutat a hosszú hajú csajra, mire megrázom a fejem.
A lánynak eltorzult az arca, aztán elnézést kért és inkább kiment.
- Ki ő? - nézek aggódva az orvosra.
- Az egyik legjobb barátnője, együtt gyakornokok a TS-nél. És akkor rám sem emlékszik?
- Legyen szíves tegezni. ÉS sajnos nem, honnan kéne ismernem Önt? Mi történt velem? - esek hirtelen kétségbe.
- Az édesapád legjobb barátja voltam… - sóhajtott.
Leült az ágyam szélére.
- Volt?
- Igen. Tudod Emily..
- Na végre! - örültem meg egy kicsit.
- Mi az? - vigyorodott el.
- A nevemre jól emlékszem!
- Ennek én is örülök. - nevet fel.
- Bocsánat, félbe szakítottam. - hajtottam le a fejem.
- Semmi gond! - borzolta meg a hajam. - Tehát, mint említettem… Mesélt volna tovább, mikor berontott egy csuklyás alak.

 

 

<!--[if !vml]--><!--[endif]-->

- Úristen, Emily! Nagyon örülök, hogy felébredtél! Nem fáj semmid? - kérdezte a srác, miközben lehúzta a csuklyáját.

Én csak tátott szájjal bámultam rá, mire az orvos nevetni kezdett.
- Nem emlékszik szinte semmire. - sóhajtott az orvos Taeminre nézve. - De úgy látom rólad van valamilyen emléke. - vigyorodott elvégül.
- Ki nem ismeri Taemint a SHINee-ból? Az nem is ember! - csúszott ki a számon, aztán gyorsan oda kaptam a kezem. - Bocsánat! - motyogtam.
Taemin leült a lábam mellé az ágyra.
- Az nem rémlik, hogy szinte testvérek vagyunk? - kérdezte, mire megráztam a fejem. - Kiskorunk óta ismerjük egymást, a szüleink nagyon jóban voltak. - hajtotta le a fejét.
- Mi a baj? Valami rosszat csináltam? - néztem rá aggódva.
Mire tekintete az orvosra ugrott, aki megrázta a fejét.
- Egyedül hagylak titeket! Szólj, ha valami gond van! - mosolygott rám, majd kiment.
- Emily, - szólított meg, mire kirázott a hideg. - tudod, hogy miért vagy itt? - nézett komolyan a szemembe.
- Nem..
- A- csuklott meg  a hangja - autóbaleseted volt. Édesapád vezetett, anyukád pedig mellette ült, te meg hátul.. - nyelt egyet - azt hittük te is..hogy te is..meghaltál..de a mentő időben oda ért.. kómába estél ..és az elmúlt három hétben mind érted aggódtunk..hál istennek újra köztünk vagy! - mosolygott rám, bár szeme kicsit könnyes volt.
- És..és a..szüleim? - ijedtem meg.
Taemin erősen becsukta szemeit és alsó ajkára harapott.
Túl hirtelen ért. Nem tudom..elhinni..
Nem kaptam rendesen levegőt. Szinte fulladoztam.
- Emily, Emily! Nyugodj meg, nyugodj meg! Itt vagyunk veled, vigyázunk rád! - fogta meg a kezem. - Emily, figyelj rám, nem lesz semmi baj! Érted? Megoldjuk, bár pótolni nem tudja őket senki, de..de segíthetünk neked, ezt az időszakot átvészelni! - mondta, mire megnyugodtam..viszonylag.
- Muszáj kérdeznem valamit.
- Nyugodtan, bármit! - mosolygott rám.
- Akkor te most jól ismersz engem, ugye?
- Igen!
- Ismerem a B.A.P-t? Van Franciska, vagy Kinga nevű barátnőm?
- Nagy B.A.P fan vagy és láttad már őket, de nem ismered személyesen egyik tagot sem. Igen, Kinga és Fafa a magyar barátnőid. Tizenöt éves korodig Magyarországon laktál a szüleiddel, mivel édesapád magyar.
- És miért költöztünk ide? - néztem rá értetlenül.
- Tényleg sok minden van, amire nem emlékszel! Meséljek kicsit rólad?
- Igen,  légyszi.
- Rendben. Idén leszel 18 éves, félig magyar, félig koreai vagy. Mint mondtam Magyarországon laktál, tizenöt éves korodig, de itt születtél Koreában. Öt éves korodban vittek el. Addig szinte mindennap együtt játszottunk délutánonként. Sokszor volt olyan, hogy együtt ment kirándulni a két család. Nagyon szomorú voltam, amikor elmentél. És nagyon örültem, mikor visszaköltöztetek. Aminek az volt az oka, hogy édesapád itt kapott egy jó állást és anyukádnak már nagyon hiányzott az otthona. Most a JOY Tánc Akadémiára jársz és mellette gyakornok vagy a TS-nél. Két legjobb barátnőd Min és Hori, akik osztálytársaid. A lány, aki itt volt, mikor felébredtél a harmadik legjobb barátnőd őt ShinJinek hívják. Őt azért ismered, mert ő is a TS-nél gyakornok, ahogy Min és Hori   is egyébként.
- És ismerem a SHINee többi tagját is? - csillant fel a szemem.
- Telefonon már beszéltél velük, mikor ők vették fel helyettem. De még nem. Mi az amire emlékszel egyébként?
- A keresztnevem Emily. Emlékszem a K-Popra. Arra, hogy régebben nagyon - most már nem annyira - szerettem Eric Saade-t és a One Directiont. Arra, hogy imádom a B.A.P-t és a SHINee-t.
- Ennyi?
- Igen - húztam el a szám.
- Hát jó sok minden kiesett akkor. - fújta ki a levegőt. - Muszáj megkérdeznem..ki a kedvenced a bandánkból? - vigyorodott el.
- Hát amikor a Hello Baby-teket néztem elsőre te voltál. Aztán néztem más videókat, meg képeket és totál Key fan lettem. De ettől függetlenül te vagy a második helyen, aztán jön Jonghyun, aztán Minho és végül Onew. - vigyorodok el.
- Tehát a Hello Baby-re emlékszel. Plusz a neveinkre is..
- Igen, ami így a K-Pop-hoz kapcsolódik, azok a dolgok megvannak, azt hiszem..
- Azt hiszed? - kérdez vissza.
- Igen. Mivel most mindenben kicsit bizonytalan vagyok. Lehetséges, hogy amíg valaki kómában van, képzelődik elég erősen, szinte már úgy mintha az a dolog tényleg megtörtént volna? - gondolkozom el.
- Nem tudom. Miért? Mi történt? - húzza össze a szemeit.
- Azt álmodtam(?) vagy inkább képzeltem? Mindegy. .szóval az volt, hogy Magyarországon laktam, Szombathelyen. De mivel a B.A.P Budapestre jött koncertezni, ezért felmentünk oda és Fafa az utcán összefutott Zeloval és összeismerkedtek. Aztán mentünk dedikálásra ott meg ismertek minket a fiúk és mi is őket. És randiztam Jonguppal meg minden és ez a „képzelődés” olyan kát, három hónap volt..furcsa..
A képzelődés végén a beszélgetésünk még világosan rémlett:
"- Hülyéskedsz? Nálad jobbat nem hiszem, hogy bárhol találnék... - suttogtam. Persze mindenki meghallotta, annyit mondtak - hosszan elnyújtva-, hogy 'ó'. Még jobban JongUphoz bújtam, égett az arcom. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Lehet hogy ezt csak négyszemközt kellett volna mondanom..de hát végülis mindegy, a lényeg így is úgy is ugyanaz."

- Ez tényleg furcsa. Kezdjük ott, hogy a B.A.P tavaly debütált, nem rég lettek egy évesek. Ennyi idő után általában nem szoktak menni máris Európába. Japán, Kína meg a környező országok, plusz néha Amerika valakinél szóba jöhet mondjuk. Érdekes minden esetre. - mosolyodik el. - Na és milyen volt a „képzelt randi”? - Nagyon jó..de most ez így furcsa, mert olyan mintha ismerném őket. Pedig még soha nem beszéltem velük igazából. Egyébként hogy-hogy a TS-nél vagyok gyakornok?
- Az SM-nél próbáltad először, de az nagyon nehéznek bizonyult ezért átmentél a TS-hez, ahol szintén nincs könnyű dolgotok, de ezzel megbirkózol simán. Egyébként Min és  majd kicsit később jönnek, még suliban vannak.
- Tényleg, neked nem kéne próbálnod vagy ilyesmi? - kezdtem aggódni.
- Nyugi! Épp ebédszünet van! - vigyorodott el.
- És ettél? - aggodalmaskodtam tovább.
- Nem, de nyugi a fiúk vesznek nekem kaját. Inkább ide rohantam, így űgy sem tudtam volna enni. Most, hogy láttalak és megnyugodtam, hogy fizikailag rendben vagy így már nyugodtan fogok enni! - mosolyog.
- Hihetetlen! - csillant fel a szemem.
- Mi? - húzta össze a szemöldökét.
- Sosem hittem volna, hogy valaha élőben láthatom, ahogy mosolyogsz.. - hajtottam le a fejem. - De most menj egyél, mert tele hassal nem lehet táncolni! - vigyorogtam.
- Rendben, jövök amint tudok! - mosolygott, majd elment.

 

Elment és egyedül hagyott a gondolataimmal..

 

 

 

 

___________________________________________________

 



Min

 

Hori

 

 

 

Hamarosan jön az új rész

 

 

 

 

장 여덟 - Chapter 8. (részlet)

 

 

"...

- Hülyéskedsz? Nálad jobbat nem hiszem, hogy bárhol találnék... - suttogtam.

Persze mindenki meghallotta, annyit mondtak - hosszan elnyújtva-, hogy 'ó'. Még jobban JongUphoz bújtam, égett az arcom. Körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy paradicsom. Lehet hogy ezt csak négyszemközt kellett volna mondanom..de hát végülis mindegy, a légyeg így is úgy is ugyanaz.

..."

 

 

Amúgy nagyon örülök, hogy már négy olvasóm van és a nézettség is egyre nagyobb. Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvassa a blogomat!^^

Sajnálom, hogy ennyit kések a fejezetekkel, de -sajnos- most a tanulás az első. Vagyis nem sajnos, dehát..mindegy, remélem értitek mire akarok kilyukadni..:D

 

 

 

 

Puszi: Eszti;)

 

 

 

 

장 일곱 - Chapter 7.

 

 

 

Sziasztok! Itt a fejezet! Remélem tetszeni fog! :)
Egyébként néztek K-Dramákat?^^ Ha igen van valami, amit tudtok ajánlani? :)
Írhattok komiba vagy estleg twitteren is (@EsztiiDankovics), előre is köszi^^

 

 

Jó olvasást! :))

 

Puszi: Eszti;)

 

 

 

 

(OneShot Teaser)

~Zelo~
Február másodika van. Már jó ideje nem láttam Fafát. Jó, persze Skype-on. De az nem ugyanaz, mintha élőben találkoznánk...
Persze ezeket a dolgokat csak Jongupie hyung-gal beszélem meg, mivel ő pontosan tudja mit érzek. A többi tagot, pedig nem szeretném nyaggatni a gondjaimmal, hisz' közeleg a vissatérésünk. Nagyon sokat gyakorlunk, legalább ez eltereli a gondolataimat. Muszáj keményen dolgoznom, vagyis dolgoznunk, nehogy még a végén a rajongóink csalódjanak bennünk. Ők most a legfontosabbak, hiszen mi is lenne velünk a rajongóink nélkül? A Babyk a legfontosabbak nekünk és nem tudjuk elégszer megköszönni azt a sok szeretetet és támogatást, amit tőlük kapunk. Nagyon hálásak vagyunk nekik!
- Jongupie hyung! Bejöhetek? - nyitok be a szobájába.
- Gyere csak! - válaszol, de nem látom sehol.
Mikor beljebb lépek, látom, hogy éppen a sminkjét mossa le.
- Nem beszéltél véletlenül Emilivel mostanában? - érdeklődöm.
- Most akartam felhívni. Itt maradsz? - mosolyog rám.
- Ha nem zavarok, persze. - mondom, mire megrázza a fejét. - Skype?
- Igen. Remélem el tudjuk érni.
Miután ezt kimondta, már hívta is Emilit.
- Nem válaszol. Lehet, hogy nem ér rá. Bár még olyankor is azárt felszokta venni. Furcsa. - rántja meg a vállát.
- Megpróbálom Fafát! - veszem elő a telefonom, és tárcsázom is. - Nem veszi fel... - szomorodok el.
- Srácok, megjött a kaja. - nyit be YongGuk hyung.
Mindketten kimegyünk a konyhába a többiekhez.

Február öt..azóta sem tudtuk elérni a lányokat. Valami rosszat tettünk talán? Tanácstalan vagyok...

Február hat. Reggel 8 óra van éppen az edzőterembe igyekszünk.
A szokásos edzés után a táncterembe megyünk próbálni. Amikor a terem elé érünk YongGuk megállít engem és JongUpot.
- Várjatok egy percet! Ellenőriznünk kell az...öö..öltözőt! - hatalmas mosolyt villant a mondata végén.
Tudtam, hogy valami nem stimmel. Lehet, hogy valami meglepetés JongUp hyungnak. Én este akartam oda adni az ajándékát..
És ha ez egy meglepetés, akkor engem miért hagytak ki belőle?
Mindenki bement a terembe kivéve mi kettőnket.
- Szerinted komolyan az öltözőt ellenőrzik? - kérdezem a hyungtól.
- Persze, hogy nem. De remélem nem néztek minket olyan hülyének, hogy ezt bevesszük.
- Tudod valamit csodálok benned! - jegyzem meg, mire értetlenül néz rám. - Mindig mosolyogsz, akármi történjék. És tudom, hogy te is úgy érzel a Fafáékkal kapcsolatban, mint én. De te elrejted az érzéseidet, mert tisztában vagy azzal, hogy most nincs sajnálkozásra és szomorkodásra idő. - mondom ki, majd eszembe jut, hogy ezt lehet nem kellett volna. - Sajnálom. Beszélek itt össze-vissza. - hajtom le a fejem.
- Ugyanmár, ne sajnálkozz! Különben is..igazad van. - sóhajt.
- Zelo, bejönnél? - dugja ki a fejét YongGuk hyung az ajtón.
- Persze - válaszolom.
Egy kis résen kellett átpréselnem magam, mert a hyung nem engedte jobban kinyitni az ajtót.
Mikor - végre - bejutottam, láttam, hogy mindenki díszít. Tudtam én, hogy meglepetés lesz!
- Mit kell tennem? - kérdezem.
- Menj be, kérlek az öltözőbe és ne szólalj meg, vagy, ha igen akkor is csak suttogj. Mikor szólunk gyere ki. Egyedül! És elénekeljük a Happy Birthday-t JongUpnak. - suttogja.
Kicsit zavaros volt, amit mondott, de végül az öltöző felé vettem az irányt.
Kopogtam, mire Fafa kinyitotta az ajtót.
Na várjunk..KI??
Kedvesen mosolygott rám, én pedig csak néztem.
- Minden rendben? - váltott aggodalmas arckifejezésre.
Megráztam a fejem. Aztán hirtelen megöleltem, először kicsit meglepte - ahogy engem is, az ilyesmi reakció nem rám vall -, de aztán visszaölelt.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - suttogtam a fülébe.
- Hé, minket már nem is üdvözölsz? - suttogta egy másik hang, mire Fafa elengedett.
- Emili, Kinga! - örültem meg - persze suttogva. - De jó, hogy mind itt vagytok! JongUp biztos nagyon fog örülni! - néztem Emilire.
- Hát remélem.. - harapott az alsó ajkába.
- Ne csináld már megint ezt! - boxolta vállba Fafa óvatosan, mire Emili lehajtotta a fejét.
Szemöldökömet kérdőn ráncolva néztem Fafára, aki jelezte, hogy majd később megbeszéljük.
- Zelo! Gyere! - jött oda hoozánk YoungJae hyung.
- Azonnal! - gyorsan nyomtam egy puszit Fafa arcára, majd elsiettem a többiekhez.
- JongUp!! - kiáltott YongGuk hyung, mire JongUpie hyung megjelent az ajtóban.
Valaki elindította számot, mi pedig örömmel adtuk elő barátunknak.

JongUpie hyung nagyon örült ennek az egésznek, még sosem láttam ennyire boldognak.
- Kedves JongUp, tudjuk, hogy reggel már megvolt a csodálatos szülinapi ébresztőd... - ez körülbelül abból állt, hogy reggel hat órakor mind az ágyán ugráltunk és üvöltöztük, hogy boldog JungUp napot -, de az csak a kezdete volt a napnak. Melyik ajándékodat szeretnéd meg kapni? A legnagyobbat, amit nem is tudtunk becsomagolni, vagy a kisebbeket? - vigyorodik el.
- A legnagyobbat - csillan fel JongUp hyung szeme, mint egy öt éves kis gyereknek.
Természetesen nagy nevetés támad a reakciójától.
- Ez nagyon aranyos volt! - nevet Himchan. - Az ajándék osztás előtt csinálok egy képet! Álljatok össze..valahogy. - veszi elő a telefonját.

- Kössük be a szemét! - találja ki hirtelen Himchan.
Így teszünk, aztán Fafáék kijönnek az öltözőből.


~Jongup~
Már egy jó ideje nem látok semmit, sőt már semmiféle zajt sem hallok. Az elején még valakik motyogtak valamit, de most...
- Levehetem már? - kérdezem, de semmi válasz.
Nagyot sóhajtottam, de aztán valaki megfogta a kezem. Egy meleg hullám járta át a testem. Ez furcsa..
- Öhm..na jó, most már komlyan le szeretném venni.. - mondtam, mert kicsit zavarba ejtő helyzet volt.
Megesküdnék rá, hogy egy lány fogta meg a kezem.
De, amint ezt gondoltam, el is engedte, mire kicsit megijedtem. Aztán éreztem, hogy valaki kioldja a szemfedőmet.
Egy pillanatig nem mertem kinyitni a szemem. Féltem mit..vagyis kit fogok látni.
Valami furcsát hallottam, mintha a lány sírna. Aztán hirtelen csak annyit éreztem, hogy megölel, mire azonnal kinyitottam a szemem. De nem hittem el..egy pillanatig úgy tűnt, mintha álmodnék. De nem..ez a valóság.
Miután végre magmhoz tértem visszaöleltem Emilit.
- Ne sírj! Nincs semmi gond! - simogattam meg a hátát és öleltem magamhoz szorosabban. - Tudod mi a furcsa akkor amikor veled vagyok? - kérdeztem, mire végre a szemembe nézett. - Az, hogy alapból egy nagyon félénk srác vagyok, de amikor te velem vagy, akkor..hogy is mondjam..sokkal jobban érzem mgam és ilyenkor eltűnik ez a kis félős énem. Ezt eddig csak a többi tag tudta kihozni belőlem, de ők sem mindig. - mosolygok rá.
- Nagyon örülök, hogy újra láthatlak. - törli le könnyes arcát.
- Egyébként a többiek hová tűntek? - kérdezem, mivel, hogy kiürült a terem teljesen.
Emili ujját a szája elétartja és halkan elindul az ajtó felé. Mikor látja, hogy nem követem, int, hogy menjek utána. Az ajtóhoz érve Emili ravaszan elmosolyodik és hirtelen kinyitja azt.
A többiek beburulnak, majd testrészeiket simogatva és fájdalva felállnak.
- Fafa, Kinga. Örülök, hogy láthatlak titeket is! - mosolygok és intek a két lánynak, amit ők viszonoznak is.
- YoungJae - szólal meg Emili, mire a másik két lány is mellé áll -, velünk jönnél egy kicsit? - kérdezi.
- Hová is? - érdeklődik a megszólitott.
- Az öltözőbe.. - válaszol Fafa.
- Oké. - mondja YoungJae, majd elmegy a lányokkal.
- Nem kéne nekünk is menni? - kérdezi Zelo.
- De! - vágom rá és utánuk is megyünk.
Mikor oda érünk, már csak azt látjuk, hogy YoungJae ott ölelgeti a lányokat és a lányok is őt.
- Khm.. - köszörülöm meg a torkom.
- Nézzétek mit kaptam! - mutat YoungJae egy pólót, egy tábla csokit és egy sapkát.
Valószínüleg mindenki értetlenül nézhetett, nem csak én, úgyhogy a dolog magyarázatra szoruét.
- Utószülinapi ajándék. - mondja Kinga.
- Áá.. - világosul meg mindenki egyszerre.
- És persze JongUpnak is hoztunk ajándékot.. - kezdi Fafa, de félbe szakítom.
- Bocsáss meg, hogy így belevágok a szavadba. De az ajándékozás ráér később is..mi lenne, ha most elmennénk ebédelni? - javaslom, mivel már éhen halok.
- Jó ötlet, a manager hyungtól kaptunk pénzt, hogy egy nagy ebéddel is megünnepelhessük a szülinapodat! - vigyorog YongGuk hyung.


~Emili~
- Egyébként, megjegyzem, hogy volt nem rég YoungJae-n kívül egy másik szülinaposunk is! - mondja Daehyun, mikor kilépünk az étteremből. - Kinga, mivel nem köszöntöttünk fel még rendesen, ezért ma este elmegyünk valahová.
- Hová? - csillan fel Kinga szeme.
- Csak annyit árulok el, hogy egy koncertre. Mást nem tudhatsz egyenlőre, hogy meglepetés legyen! - kacsint rá Daehyun.
- Nekünk msot sajnos elkell mennünk. Himchan-nel bent leszünk egy műsorban ás ma veszik fel. - mondja YongGuk.
- Menjetek csak, később találkozunk. - mondja YoungJae.
- Mehet lányok? 1, 2, 3.. - kezdem - YongGuk, Himchan fighting! - mondjuk egyszerre.
A fiúk megmosolyogják, aztán tényleg távoznak.
- Szeretnétek kicsit körülnézni a városban? - kérdezi JongUp.
- Igen, nagyon!! - lelkesedek fel hirtelen.

Elérkezett az este. Mind felöltözve és izgalommal tellve álltunk a fiúk nappalijában.




Emili

Kinga

Fafa

 

 

 



- Mehetünk? - érkezett meg az összes fiú.
- Persze! - válaszoltuk egyszerre.
Egy óriási stadion előtt álltunk, ahol nagyon sok lány volt, hatalmas táblákkal. A fiúk bekötötték a szemeinket, mint délelőtt JongUpnak.
A fiúk vezettek minket..valahová. Csak azt vettem észre, hogy egyre inkább távolodunk a rajongóktól, mert már alig hallottam őket.
Levették rólunk a szemfedőket és egy ajtó előtt találtuk magunkat. Hirtelen megfagytam, miután meg láttam egy papírt, ami az ajtóra volt ragsztva. Atya..Úr..Isten!...

Birthday

 

 

 

 

 

Boldog szülinapot a mi drága, mindig mosolygó JongUpie-nknak!!^^ <3

A következő fejezet hétvégére várható! ;)
És egyébként nagyon megnőtt a nézettség, ezért hálás vagyok és örülök annak, hogy három rendszeres olvasóm és persze olyanok is akik nincsenek bejelentkezve, de figyelemmel kísérik a blogomat^^ 감사합니다! Saranghe<3



Puszi: Eszti;)

장 여섯 ~ Chapter 6.

________________________________________________

Boldog új évet!!^^

_______________________________________________



~Emili~

Fafa, Kinga és a B.A.P tagok álltak az ajtóban.

- Sziasztok! - suttogtam.

- Sziaa! Van rajtad ruha.. - üvölti Himchan.

- Nagyszerű megállapítás! - vonom fel a szemöldököm.

- Te hülye, ismered JongUpot, nem!? Nem tenne olyat.. - boxolja vállba YongGuk.

- Csak vicceltem..

- Látom jó kedvetek van. - hallom meg JongUp mögülem.

Hátra fordulok és nagyon aranyos látvány fogad. JongUp kócos hajjal, álmos szemekkel próbál éppen nyújtózkodni. Elég álmosnak tűnik. Összemosolygunk, majd vissza fordulok a többiekhez.

- Esetleg bemehetnénk? - nevet Fafa.

- Ja, igen, persze, bocsi. - rázom meg a fejem. - Amúgy mit csináltatok tegnap? - érdeklődöm mikor mindenki leül a nappaliba.

Nekem nem jutott hely, úgyhogy állva maradtam.

- Karaoke-zni voltunk! - vigyorog Kinga.

- És milyen volt?

- Nagyon jó. Bár K-Pop számok nem voltak nagyon csak a Gangnam Style. - nevet Franci.

JongUp oda jött hozzám leültetett a helyére, ő pedig leült mellém a földre.

- És ti mit műveltetek egész este? - húzogatja szemöldökét Himchan, mire YongGuk meglöki a könyökével.

- Beszélgettünk és filmet néztünk. - mosolyog rám JongUp.

- Akkor kibékültetek? - kérdezi YoungJae.

- Nem is voltunk össze veszve. - kacsintok JongUpra.

- Dehát.. - kezd bele Zelo.

- Nincs semmi dehát. Nem történt semmi, ami miatt rosszban kéne lennünk. - vágok közbe mielőtt befejezné a mondatot.

- Ráértek ma? - kérdezi Fafa.

- Ma nem igazán.. - vág szomoró fejet Zelo.

- Mit jót fogtok csinálni? - érdeklődöm.

- Interjúk, fotózás, plusz ma is lesz egy dedikáklás. - sorolja YongGuk. - Erről jut eszembe, mennünk is kéne egy óra múlva kezdődik az első interjúnk. -pattan fel.

Mindenki fel áll a fiúk közül, kivéve JongUp és Zelo.

- Na gyertek hős szerelmesek. - nevet Himchan.

Végül mind feltápászkodunk.

- Amint lesz szünet vagy valami felhívlak! - ígéri Zelo Fafának miközben megöleli.

- Nem olyan fontos. Inkább koncentrálj a programokra! - válaszol a lány.

Zelo megrázza a fejét.

- Nem, nem! Hívlak és kész! - vigyorog.

- Oké! Sziasztok! - mosolyog Franci, és integet az öt fiúnak. - Na várjunk csak..nincsenek kevesebben? Vagy csak én látok rosszul? - vonja fel Franci a szemöldökét.

Aztán nekem is leesik, hogy JongUp mellettem áll. Még mindig.

- Te nem akarsz menni? - vigyorgok rá.

- De, kéne, sajnos. - sóhajt.

Mögé álltam, majd kitoltam az ajtón.

- Nem hagyhatod cserben a fiúkat és rajongókat! - mondom.

- Tudoom. - hajtja le a fejét.

- Na, menj! - mosolygok rá. - Majd találkozunk!

- Oké, szia! - köszön el, majd elindul lefele a lépcsőn.

Mikor már nem láttam becsuktam az ajrtót.

Megfordultam. Kinga és Franci csípőre tett kézzel, komolyan nézett rám.

- Mi rosszat tettem? - ijedtem meg.

- Mesélj, mesélj! Mi volt? - nézetek rám izgatott, csillogó szemekkel.

Most meg jobban megijedtem. Ilyen gyors hangulatváltást...

- Mármint mikor? - zavarodtam össze hirtelen.

- Hát tegnap este! - vágjál rá egyszerre mindketten.

- Ja. Semmi különös. - hajtom le a fejem zavaromban.

- Na jó! - mondja Kinga, mjad leültet a kanapéra.

- Mindent szeretnénk tudni! - jön oda Fafa is.

- Először ettünk, aztán filmet néztünk és nagyon sokat beszélgettünk. Ennyi. - haraptam bele az alsó ajkamba.

- Miért harapdálod a szád? Sosem csinálod ezt.. - mondja Kinga, majd hirtelen kitágult szemekkel néz rám.

- Mi van? - értetlenkedik Franci.

- Te..ti..nem túl korai ez még? - kérdezi Kinga.

- Még ha tudnám, mire gondolsz! - nézek rá kérdőn.

- Az enyhébb verzió, ugye? - kérdezget tovább.

- Mi van? - kérdezzük egyszerre Fafával.

- Csak megcsókólt ugye? - sóhajt Kinga, mint aki nem érti, hogy mi mit nem értünk.

- Igen, miért mi másra gondoltál? - ijedtem meg.

- Megcsókólt? - lökte odébb Franci Kingát, így most ő állt előttem.

Komolyan, úgy érzem magam, mintha egy kivallatáson lennék...

- Igen?! - válaszolom.

- Jól van! - paskolta meg a vállam, majd leült mellém.

- Jól? Nem gondoljátok, hogy kicsit gyorsan haladtok? Mi lesz holnap vagy akár ma este? Akkor már az ágyban végzitek? - akadt ki Kinga.

Na ettől én is nagyon ideges lettem és felpattantam a kanapéról.

- Megőrültél? Mi a franc bajod van? - kiáltok rá. - Sajnálom, hogy tényleg boldog voltam, ha téged ez ennyire zavar! - mondom, majd fogom a telefonom és kiviharzok a lakásból.

Nem fogok sírni! Nem fogok sírni! ~ mondogatom magamban és összeszorítom a fogamat is, hogy visszatudjam tartani a könnyeimet.

Kiszaladok a házból, de aztán lassítok, mivel azt sem tudom hova megyek. Nem akarok mégegyszer eltévedni..

- Emili, minden oké? - kéredzi egy ismerős hang.

- JongUp. Te hogy hogy itt vagy még? - próbálok mosolyogni.

- A többieket keresem, nem tudom merre mentek. - néz körbe.

Ahogy befejezi a mondatot már meg is csörren a telefonja.

- Igen? - szól bele. - Megyek. Pár perc. - és ki is nyomja.

- Na, hol vannak? - kérdezem.

- Ott a kocsiban. - mutat egy fekete, sötétített ablakú kocsira.

- Elég feltünő. - jegyzem meg.

- Én is az vagyok itt a tér közepén, azt hiszem! - vág ijedt arcot.

Hátra nézek és látom, hogy körülbelül egy tízfőből álló lány tömeg fut felénk.

- Játszd el, hogy rajongó vagy! - néz rám.

Bólogatok, mire elővesz a kabátzsebéből egy tollat és egy papírdarabot.

A lányok oda érnek hozzánk. JongUp a kezembe adja mosolyogva a dedikált lapot.

- Nagyon szépen köszönöm! Szebbé tetted a napom. Ez életem legjobb napja! - kezdek el sírni - így legalább nem tűnik fel neki, hogy tényleg bánt valami.

Szépen elhátrálok, majd elindulok vissza fele, de a sírásomat már nem tudom megállítani.

Hirtelen nagyon nehéznek éreztem a testem, ezért leestem guggolásba.

De aztán eszembe jutott, hogy bárki láthatja, ezért erőt vettem magamon és felálltam szépen lassan.

Egyszer csak az egyik ablakból, megszólalt Super Junior-tól a Sexy, Free and Single.

Megjelent mellettem Franci és Kinga és elkezdték táncolni a koreográfiát. Én is csináltam magamtól, úgyhogy bele sem gondoltam abba, hogy gyakorlatilag egy tér közepén állunk majdnem. Nagy meglepetésemre egyszercsak azt veszem észre, hogy azok a rajongók, akik az előbb megrohamozták JongUpot mögöttünk állnak és táncnak, mint mi. Hirtelen nagyon jó kedvem lett és nagyon élveztem a táncot.

Vége let a számnak mindenki pacsizott a másikkal és már kezdtünk búcsúzkodni, mikor megszólalt a Power.



Visszaálltunk, majdelkezdtük azt is csinálni. Mindenki a kedvencét alakította. Jó buli volt.

Végül tényleg elbúcsuztunk.

- Sajnálom! - jött oda hozzám Kinga. - Csak aggódom, hogyha elmennek akkor összetörik a szíved! - hajtja le a fejét.

- Én, sajnálom! Nem gondoltam végig a dolgokat, nem értettem miért akadtál ki ennyire!

Megöleltük egymást, majd indultunk volna vissza a lakásba, mikor valaki felvisított.

A rajongó lányok közül volt az egyik, majd hirtelen mind elkezdtek ugrálni és sikitozni, nagy mosollyal az arcukon.

- Mi történt? - futottunk oda.

- Zelo kirakott rólunk egy videót. Amikor táncoltunk valahogy levideózott minket és azt írja, hogy "random dancing by hungarian k-poppers"- mondta, majd a végén újra felsikoltott.

Mi is örültünk velük egy kicsit aztán most már TÉNYLEG elbúcsúztunk. Vissza mentünk a lakásba és leültünk a kanapéra.

- Mit csináljunk? - kérdezi Kinga.

- Vízilabda meccs? - vigyorodom el.

- Nem tudtam róla, hogy lesz ma valami meccs. Kik játszanak? - nyúl a távirányítóhoz Fafa.

- Nem a TV-ben. Itt az uszodában.

- Mikor? És kik játszanak? - kérdezi Kinga.

- Szombathely és Budapest, a Vikiék játszanak! - válaszolok. - És tegnap megnéztem a neten, kettőkor lesz.

- A volt évfolyam társaink? - vonja fel a szemöldökét Kinga.

- Igen. Mit szóltok? Jó lesz? - kérdezem.

- Nekem nyolc. - dől hátra a kanapén Fafa.

- Tőlem mehetünk. - mosolyodik el Kinga.

- A fiúknak ne szóljunk? - kérdezi Franci.

- Szerintem ne, azt mondták ma sok dolguk van. De, majd twitterre kiirjuk, hogy mit csinálunk. Ha nem érnek el minket telefonon, akkor csak lesz annyi eszük, hogy utána néznek kiirtunk e valamit valahová - vogyorodom el, mire mindketten csak bólógatnak.

- De addig még van másfél óra... - jegyzi meg Kinga.

- Rendeljünk kját, ebédeljünk meg, öltözzünk át aztán átmagyünk úgyis itt van kb két utcányira..vagy annyi se.

- Igen, közel van. - mondom.

Rendeltünk pizzát, míg kihozták kifaggattam a lányokat a tegnap estéről. Úgy tűnik nekik is jó estéjük volt, ennek örültem. 

Megebédeltünk, átöltöztünk és indultunk is. Fél óra múlva kezdődik, úgyis tíz perc, mire elkezdődik, az így jó lesz.

- Azta, ez aztán a nagy uszoda.. - nézünk körbe leesett állal.

Megrázom a fejem, hogy magamhoz térjek.

- Végülis attól függ mihez viszonyítod! - rántja meg a vállát Franci.

Kiderült, hogy még csak jegyet sem kell venni, úgyhogy egyből átmentünk az előtérből a uszoda részbe.

Nem akartunk középre ülni ezért a bal oldalra ültünk a legfelső sorba.

- Nem baj, ha ide fel ültünk az ötödik sorba? Nem szeretm, ha ülnek fölöttem.. - nézek a lányokra.

- Dehogy baj, innen mindent nagyon jól lehet látna. Mégha nem is középen, de nem is a SZÉLÉN - emeli fel az ujját - ülünk! - mondja Franci.

- Emili, ki a hatos? - kérdezi Kinga.

- Fehér? Vagy kék?

- Fehér.

- Azok a szombathelyiek. A hatos..hmm talán a Márk. Nem vagyok biztos benne, de az tuti, hogy a kettes az a Máté. Gergő meg ott van a tizesben. - állapítom meg.

Mivel még csak passzolgatnak, így kicsit egyszerűbb megállapítani, mivel nem mozognak nagyon.

- És a tizenkettes? - kérdezi Franci. - Olyan ismerős..

- Most is évfolyamtársunk. Az egyetlen ember, akit utálok..

- Oké, világos tehát az Botond..

- Igen. És nézd ott van a Viki! - mutatok egy lányra, aki épp most ugrik be a vízbe.

Gegő oda úszik hozzá és valamit nagyon magyaráz neki, majd végül felénk mutat. Viki feléánk úszik ki a medence szélére. És integet, hogy menjek oda.

Óvatosan oda lépkedek nehogy elcsússzak, majd leguggolok hozzá.

- Nyugi nem rántalak be! - vigyorog rám.

- Ezt jó tudni. Hogy vagy? - kérdezem. - Bár tudod mit most nem akarlak zavarni, gyakaorolj csak! Sok szerencsét! - mosolygok rá.

- Akkor, majd később. Szia, és szeretném, majd hallani, ahogy szurkolsz! - kacsint rám.

Elvigyorodok, integetünk egymásnak, majd visszaülök a helyemre.

Gyorsan csinálunk egy képet hármunkról, majd Franci felteszi twitterre, mi ketten RT-zük, majd kikapcsoljuk a telefonjainkat.