장 열한 - Chapter 11. (II)

 

 

 

Jongup

Nem rég fejeződtek csak be a Badman-nel való fellépéseink már is az új albumon dolgoztunk. Mind fáradtak voltunk -még a pár napos pihenő után is-, de a lényeg az volt, hogy a rajongóinkat boldoggá tehessük. Így neki is álltunk a kemény munkának. Már alig vártam, hogy újra a színpadon állhassak és lenyűgözhessem a Baby-ket! Mivel ez volt a jutalom számomra és ez tett boldoggá. Olyan jó érzés, hogy szeretnek az emberek, ez sok erőt ad. Az izadságos munka, amit nap mint nap végzünk hirtelen nem is tűnik olyan keménynek és fárasztónak a rajongókkal való találkozás után.
- Hyung, alszol? - kérdezte Zelo.
A mi kis drága maknae-nk. Mi lenne velünk nélküle? Egyáltalán mi lenne velem nélküle? Ha nem a TS-nél lett volna gyakornok és nem segítettem volna neki azon a bizonyos napon, akkor talán most nem lennék itt a B.A.P-ben.
(~visszaemlékezés~)
- Jongupie, szerinted jól áll nekem ez a felső? - kérdezgetett Himchan hyung szokásos módján.
Mindennap ez ment. Persze megtudom érteni, hogy mindig jól akar kinézni. De miért pont engem kérdez? Mit tudok én a ruhákról, meg hogy kinek mi áll jól? DE persze mindig tisztelettudóan válaszoltam neki, bár nem mindig őszintén...Hiszen miért akarnám megbántani az én szeretett hyungomat?
- Igen, nagyon jól nézel ki ma is, Chanie! - hallottam meg Yongguk hyung hangját a hátam mögül.
- Tudtam én! Köszönöm! - ugált örömében Himchan hyung.
Yungguk hyungtól kicsit féltem az elején, mivel ilyesztőnek tünt. Valamint igen jó viszonyba kerültek Himchan hyunggal. Emiatt kicsit feszélyezve éreztem magam mindig mikor velünk volt. Nem tudtam túl könnyen megnyílni az embereknek, elég félénk voltam. Így nem is volt sok barátom.

Megkezdődött az edzés, mindenki keményen dolgozott. Egy másfél órával később izadttan feküdtünk és ültünk a terem padlóján.
- Jongupie megtennéd hozol nekem egy kis vizet? Úgy érzem mindjárt kiszáradok... - motyogott Himchan hyung.
- Persze, hozok. Hyung, kérsz te is? - néztem Yongguk hyungra.
- Nem, köszönöm. Inkább siess mindjárt folytatjuk.
Bólintottam, majd kiéptem a teremből. A büfé természetesen tele volt gyakornokokkal, mindenki úgy ivott, mintha napok óta szomjazna. 
- Jó napot! Három üveg vizet kérek szépen! - mosolyogtam a büfés nénire.
- Parancsolj, kis drágám! - rakta elém, amit kértem.
Meghajoltam, majd távoztam. Már épp indultam volna a terembe, mikor észrevettem egy kis fiút, aki értetlenkedve és félve néz körbe. Úgy éreztem oda kell mennem hozzá.
- Szia! - szólítottam meg. - Tudok esetleg segíteni? - mosolyodtam el.
Csak most vetem észre milyen magas. Elméletem alapján egy óriás bébire hasonlított.
- Hello! - szólalt meg félénk, vékony hangján. - A gyakornokok...próbatermét keresem - nyögte ki nagy nehezen.
Először azt hittem valami külföldi, hogy ilyen nehézkesen beszél. De rájöttem, hogy csak zavarban van és fél.
- Pont oda tartok. Gyere velem! - mosolyogtam rá, majd elindultunk. - Egyébként Jongup vagyok, Moon Jonup. - mutatkoztam be.
- Én Choi...Junhong.
- Itt is vagyunk! - mutattam az ajtóra. - Esetleg keresel valakit? - kérdeztem.
- Nem. - mondta, majd belépett. - Köszönöm... - fordult egy pillanatra vissza...
(~visszaemlékezés vége~)
- Hyung? - zökkentett ki Zelo elmélkedésemből.
- Junhong-ah, emlékszel mikor először találkoztunk? - kérdezte felé fordulva átnézve ágyára.
- Persze. Te mutattad meg nekem a próbatermet és utána Himchan -mint később kiderült a kérésedre- elhívott veletek enni. ÉS onnantól mindennap beszéltünk együtt gyakoroltunk és jóban lettünk. De miért kérdezed?
- Csak úgy eszembejutott...ha a kemény munkára gondolok mindig eszembe jut, hogy Te voltál az, aki leginkább tartotta bennem a lelket a gyakornokoskodásunk alatt és most is igazából. És ezért mindigis nagyon hálás voltam és vagyok!
- Jaj, hyung! Ez olyan természetesdolog! Te is ugyanezt megtetted és meg is teszed értem! Tudod most úgy megölelnélek, de minden porcikámban érzem a fáradtságot és nem hiszem hogy feltudnék kelni! - nevette el magát.
Én is csatlakoztam hozzá. Azonban hirtelen egy párna csapódott az arcomba. Az arckifejezésem láttán Zelo még jobba röhögött. Ilyenkor nem szeretem, hogy lámpa mellett alszunk...
Ezen kívül nem reagáltam semmit és becsuktam a szemem.
- Jó éjt, hyung! - suttogta Zelo, majd mocorgást hallottam.
Biztos elfordult a fal felé. Itt az alkalom! ~ gondoltam.
Amilyen csendesen és gyorsan tudtam ay ágya mellett termettem és neki álltam csikizni. Junhong valamiféle visító lány hangot adott ki és megállás nélkül nevetett ahogy tovább 'kínoztam'.
-Nem lehetne halkabban, gyerekek? - nyitott be az álmos Youngjae.
Pillanatokon belül párna repült az ő arcába is, mire először értetlenül állt majd felénk indult. Elvette az ágyamról a párnát és nekünk dobta. Hangos neveteésünkre végül az egész csapat a szobánkban volt és párna csatával vegyített csikizó partit tartottunk. Egészen addig míg meg nem jelentek a menedzsrek és mindenkit a szobájába küldtek, jelezven, hogy már három óra van és hatkor kelnünk kell.

Már fél hét volt mire sikerült kirázni minket az ágyból. Hétre mindenki elkészült. Elmentünk reggelizni, majd nyolckor fodrászhoz. Kilenc óra volt mire mind végeztünk. Elindultunk a fotózásunk helyszínére. Ott kisminkeltek minket és el is kezdődött a Seasons greetings fotózás.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de a jó idő,a tiszta lvegő és a szép környzet sokat segített. Véleményem szerint nagyon jól sikerültek a képek.
- Hyung, nem hívjuk el Emily-éket az esti bbq partira? - ült le mellém Zelo.
- Benne vagyok. Bár lehet neked kéne szólni nekik, én nem ismerem őket nagyon...
- Még! - vágta rá rögtön, majd kinyujtotta a nyelvét. - Viszont most jobb lesz, ha megyünk. Mindjárt kezdődik a közös fotózás!